Réka-vár újratöltve – Nádasd várának rekonstrukciós kísérlete

    

    A Mecseknádasd és Óbánya között fekvő, a 70 m magas várhegyre épült Réka-várról már 2014-ben megkíséreltem egy rekonstrukciós modellt előállítani, de akkoriban kizárólag Szatanek József rajzaira hagyatkoztam. Mostanra azonban elérkezett az idő, hogy a Pazirik Kft. csapatában, egy komolyabb, tudományos alaposságú elméleti rekonstrukciót készítsünk el, ezúttal Buzás Gergely szakértői felügyelete mellett, de továbbra is Papp László 1963-as ásatási eredményei alapján, illetve a pécsi Janus Pannonius Múzeum által készített LIDAR felmérés eredményeit vizsgálva. Az kutatás során feltárt falszakaszok nyomvonalai, karakterisztikái, és a helyszínen megfigyelt részletek alapján sok olyan hipotetikus következtetést vontunk le, amelyek árnyalják, illetve bizonyos tekintetben módosítják a 2014-es rekonstrukciós kísérletet. A továbbiakban ezeket a változásokat szeretném részletesebben taglalni, de előtte foglaljuk össze, mit is tudunk erről a várról.

A 16. századi Réka-vár nyugat felől (rekonstrukciós kísérlet)

    Nádasd várát, az alatta folyó Halász-, vagy Rák-pataknak nevezett vízfolyás miatt Rák-várnak is hívják. Papp László szerint a Réka-vár név modern kori elnevezés, és minden bizonnyal kívülállók, illetve turisták romantizáló, hazafias felbuzdulásából született, sok más, a Mecsek-tájnak hun nyomokat odavarázsolni kívánó próbálkozáshoz hasonlóan. A 205 méter hosszú, 36 méter széles várudvar 3 méter vastag kőfallal lett körülvéve, melyből helyenként ma is 1 méter magas szakaszok állnak a földfelszín felett, azonban a romokat jelentős mennyiségű erdei humuszos feltöltődés és omladékréteg takarja, így, ha a vár területe ki lenne tisztítva, akár emelet magas falszakaszokkal is szembe kerülnénk egyes részeken.

    A vár építésével kapcsolatban nincsenek ismereteink, annyit azonban nagy valószínűséggel feltételezhetünk, hogy nem a tatárjárást követő várépítési hullámban jött létre, hanem annál korábbi gyökerekkel rendelkezik, viszont ezt régészeti kutatás sajnos nem támasztotta alá mindezidáig. A vár elnyújtott formája és nagy alapterülete, jellegzetesen a tatárjárást megelőző kor várépítészetére enged következtetni. Feltételezéseink szerint, a kezdetekben a várhegyet koronázó platóra csak a körítő várfal épült meg, kerek tornya, a várudvart kettészelő árok, valamint az a mentén emelt épületek csak később jöttek létre, azonban a vár korai küllemét még annyira sem tudjuk biztosan felvázolni, mint a pusztulását megelőző állapotát. A várhoz kapcsolódó skóciai Szent Margit legendát és a „britek földjének” kérdéskörét most szándékosan nem firtatom, mivel a rekonstrukciós modell elkészítésével nem függnek össze, a vár szerkezetének vázolását nem befolyásolják, itt elég megemlíteni róla annyit, hogy ez a legenda pusztán egy újkori térképfelirat téves értelmezésének következtében született meg. A vár első konkrét említése 1296-ból való, és a pécsi káptalan által kiadott oklevélben szerepel, amely leírja, hogy a Kórógyi nemzetségből származó Clebus comes utódai, ”Zelyz” (a tolna megyei Zseliz) nevű peres birtokra vonatkozóan békés egyezséget kötöttek. Ezen oklevélben a várat, mint ”possessio et Castrum Nadasth”-t említik a Kórógyiak birtokaként. Az ezt követő évszázadban is keletkeztek oklevelek, amelyben említést tesznek róla, például 1309-ben „Arx Nadasd” néven. Az 1340-es és 50-es években újra felbukkan a Kórógyiak ügyei kapcsán, majd a 14-15. század során írásos emlékek sora említi. 1465-ben Nádasd már oppidum volt, azon a területen épült ki, ahol a település központja ma is fekszik. Ekkor a Marótiak kezén volt, de 1473-ban már a monoszlai Csupor Miklós volt a birtokosa. A 15-16. századból nem rendelkezünk írott forrással a várról, ezért ekkori létezését, és pusztulásának időpontját is kizárólag a régészeti kutatás eredményére alapozhatjuk. Ezen adatok alapján az épületegyüttes egyértelműen tűzvész áldozatává vált, tehát vagy véletlenül kialakult tűz pusztította el, vagy a törökök gyújtották fel a mohácsi csatát követően, esetleg az ütközetet követő polgárháborús időszakban érte a vég. A rom használhatóbb köveit a környék lakói széthordták, és mára csak falcsonkok emlékeztetnek a hajdan ott állt várra. Az 1810. évi Visita Canonica a hegyen álló romot Rákvár néven említi, tehát ekkor még jól látható maradványai álltak az épületegyüttesnek. A régészeti kutatásnak eddig nem sikerült 13. század előtti, vagy 1526 utáni leletanyagot felszínre hoznia.

A 16. századi Réka-vár kelet felől (rekonstrukciós kísérlet)

    Az épületek és a külső várfal anyaga többé-kevésbé darabolt palás mészkő. A már elpusztult felsőbb szinteken égetett téglát is használtak, amelyek formája és anyaga segített a kormeghatározásban. A fennmaradt vakolatmaradványok alapján a falazatok vakolva és meszelve voltak fénykorukban. A várudvar hajdani járószintje átlagosan 50 cm-rel volt mélyebben a mainál. Az épület maradványokat azonban csaknem mindenütt 0,5—1, sőt, helyenként 2—3 m vastagságú omladék fedi ma is. Az omladékok alatt az ásatást végző szakemberek a falakon és falak mentén mindenütt szénné égett gerendákat, faszén- és koromrétegeket, kiégett vakolat-felületeket, elüszkösödött küszöböket találtak. Az omladék alatt sok helyen cserépedény-töredékek jelentős tömege feküdt. Jellegük, használatuk korát a XIV.—XV. századból valónak állapították meg a régészek. Ugyanilyen korúnak bizonyult számos más lelet is, például a vékony vastőr, sarkantyú, lópatkó, kicsiny rézgyűrű és egyéb tárgyak.

A 16. századi Réka-vár észak felől (rekonstrukciós elképzelés)

    A várat megközelítő egykori szekérút 4 méter szélességben vezet fel az erődítmény délnyugati oldala felől és a kerek toronnyal szemben kettéágazik, majd két irányból, északról és délről kerülve halad a várfallal párhuzamosan, nagyjából az építmény középvonaláig. A lidar felvételen látható árkok egyértelműen mutatják, hogy a vár felé haladó szekérutat árkokkal szakították meg 3 ponton is, ezzel maximalizálva a védelmet a várhoz vezető út mentén. Ebből is tisztán láthatjuk, hogy törekedtek minden lehetséges védelmet nyújtó előny kihasználására, így azt a feltételezést, miszerint a vár kapuja a kerek tornyon vezetett volna át, elvetettük. Nem csak azért, mert az ásatás során nem került elő nyílás nyoma, de ugyanakkor, ha a kerek tornyon nyitottak volna kaput, akkor a várat két irányban kerülő úttöltés okafogyottá vált volna, és ezzel jelentős védelmi tényezőket hagytak volna figyelmen kívül. Ugyanis, ha a vár kapui az épületet megkerülő két úttöltés végén nyíltak, az épület hosszanti középvonalában, úgy a kaput megközelítő ellenségnek végig kellett gyalogolnia közel 100 méter távolságot a falat övező árokkal párhuzamosan, és ez alatt végig ki lett volna szolgáltatva a falakról nyilazó védőknek. Az ásatások tanúsága szerint két kaputorony is feltételezhető a várfalak mentén, ezek egyike a délnyugati oldalon nyílhatott, a másik pedig ezzel szemben az északkeletin. Egymáshoz képes elcsúsztatva, a várat átszelő farkasárok két oldalán nyílhattak, tehát az egyik a felső várba vezetett egyenesen a várat átszelő épületegyüttesbe torkollva, míg a másik egy külön kaputoronyként a külső várba vezethetett. Ez utóbbinak a falcsonkjait, és alépítményének téglából épített boltozatindítását megtalálták 1963-ban a régészek. Ennek a két kapunak a létezése védelmi szempontból kevésbé előnyösnek tűnik, mintha a belső várba kizárólag a külső váron keresztül lehetett volna bejutni, de nagy valószínűséggel eleinte csak a külső vár kapuja létezett, és a később leválasztott belső vár építésekor merülhetett fel a szükség egy korszerűbb, egyből a belső várudvarba nyíló kaputorony építésére. Így a külső vár egyfajta huszárvárrá fokozódott le, melynek funkciója a vár északkeleti oldalának védelmén túl, a hely biztosítása lehetett, a gazdasági épületek számára.

 

A 16. századi Réka-vár az új kaputoronnyal (rekonstrukciós kísérlet)

   

    A felső várba vezető kapu, annak az épületnek a rövidebbik oldalán nyílt, amelyet nem a várfallal egy síkban, hanem a várfal mögé építettek, így az előtte húzódó falszakaszt vissza kellett bontaniuk, ezáltal a kapu előtt egy jól oldalazható beszögellést hoztak létre a várudvart kettészelő farkasárok mentén. Ennek az épületnek a földszintjén vezethetett a kapu egy csarnokba, amelyben kereszt irányban is egy átjáró feltételezhető – ezen keresztül lehetett a külső várból a belső várba jutni közvetlenül, egy felvonóhídon át. Ugyanebbe a csarnokba nyílt az épület bejárati kapujával szemközti szárnyának földszinti helyisége is. Az épület magasságára a megmaradt falak vastagságából következtettünk, hiszen a kor kőművesei nem pazarolták az építőanyagot, és a belső épületeknél csak akkor építettek vastagabb falakat, ha azok további emeleteket voltak hivatottak megtartani. Így a Papp László által egy szintes épületeknek vizionált szerkezetek valószínűségét mi megkérdőjeleztük, és a falvastagságok alapján többszintes épületeket rekonstruáltunk a várba, legalábbis ami a várat keresztbe átszelő épületet illeti, valamint a felső várban, a déli falhoz hozzáépült téglalap alaprajzú épület esetében is. A várban nem találtak faragott köveket, ezért az ajtó és ablakkereteket fából alkottuk meg, a lehető legegyszerűbb kialakítással. A déli fal mentén megfigyelt habarcsos omladék tömegből, egy, a fal mentén futó, földszintes kiszolgáló épület egykori létezését feltételezzük. A feltárások a külső vár területén is könnyűszerkezetes épületek meglétére engedtek következtetni, így rekonstrukciónkban ezeket is feltüntettük. A nagy mennyiségű feltárt zsindelyszegből egyértelműen a zsindelyes tetőt tartottuk megfelelő héjazatnak a rekonstrukcióban.

A 16. századi Réka-vár a kerek torony irányából (rekonstrukciós kísérlet)

    A vár rekonstrukciós modelljét ezúttal egy tágabb történeti tájba ültettük, hogy az épület környezetéhez való viszonyát tisztázzuk. Az erődítmény alig több mint egy km-re magasodik a Szent István-kápolnától, a ma is álló Árpád-kori templomtól, amely a középkori Nádasd falu központi épülete volt. A 16. századra Nádasd a megye egyik legnagyobb mezővárosává duzzadt, ezért fontosnak találtuk a Réka-vár bemutatásakor a hozzá tartozó település megjelenítését is. A mai Schlossbergként ismert romok egy török kori erődítmény maradványai, amit egy háromhajós gótikus templomból alakítottak ki. E gótikus templom a középkorban a mezőváros plébániatemploma volt. Ezt az épületet is elhelyeztük a rekonstrukciónkban, továbbá a Rák patak menti malmokat is, amelyek minden bizonnyal a középkorban is létezhettek, hiszen Malcomes Béla még az 1930-as években is 27 működő, öreg vízimalmot számolt össze, melyek zöme minden bizonnyal az elpusztult vár köveiből épülhetett az elmúlt évszázadok során.

A 16. századi Réka-vár északkelet felől  (rekonstrukciós elképzelés)

    Bár a Réka-vár elméleti rekonstrukcióját továbbra is túlnyomórészt hipotetikusnak tekinthetjük, véleményünk szerint a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok újragondolásával és a LIDAR adatok vizsgálatával, mindenképp egy tudományos szempontból elfogadhatóbb, logikusabb modellt tudtunk felállítani az egykori várról, amelynek titkait talán a jövő régészeti kutatásai részben felfedhetik majd.

A kanizsai vár elméleti rekonstrukciója 1600-ban

A kanizsai vár 1600 körül madártávlatból, délnyugatról. Elméleti rekonstrukciós elképzelés Pazirik Kft. ©

   A kanizsai vár rekonstrukciós munkáit 2016-ban kezdtük el, amikor a Netta-Pannonia Környezetvédelmi Kft. akkori ügyvezetője, Horváth Balázs megkeresett minket. Őt nem csak a gyermekkora óta tartó vár iránti rajongása vezérelte, hanem az is, hogy az egykori erődítmény magja a cég telephelye alatt, a mai Vár utca környékén, az egykori szeszipari vállalat és az üveggyár helyén található. A modellezési és textúrázási munka koordinációját és oroszlán részét kollégám Maróti Zoltán végezte, Tabányi Balázzsal működtünk közre egyes feladatokban, én a berendezésben, pár élpület elkészítésében és az utómunkában vettem részt. 

   A szinte nyomtalanul eltűnt vár lokalizálását mindössze Méri István 1954–1957 között folytatott ásatásai segítették korábban. Ezek alapján tudtuk, hogy a szeszgyár épülete alatt húzódik a várkastély romja. Annak ellenére, hogy ritkaság számba menő módon nem múzeum, vagy állami szerv felkérésére dolgozunk, sikerült a projekthez megnyerni olyan szakértők segítségét, akik a legtöbbet tudták hozzátenni a kanizsai vár rekonstrukciós munkáihoz. Felbecsülhetetlen segítséget nyújtott Száraz Csilla, a kanizsai Thúry György Múzeum igazgatója, a várkastély elméleti rekonstrukciós munkáit pedig Szőke Balázs készítette, Buzás Gergely konzulensi közreműködésével. A vár, a benne található épületek és a környezeti táj szakértői hátterét pedig Kelenik József szolgáltatta. Az azóta eltelt években egyre több szakembert és technológiát tudtunk csatasorba állítani az erődítmény kutatásához, így a gyűjtött adatok kiegészültek talajradaros mérések eredményeivel is, amelyeket Dr. Páll Dávid Gergely készített, illetve Pánya István tájrekonstrukciós munkája folyamán rendkívül fontos támpontokat nyújtó archív légifotók is a látóterünkbe kerültek. 

   A továbbiakban megkísérlem összefoglalni, hogy a vár rekonstrukciójának első ütemét milyen adatok alapján, és miként végeztük el. A terület sűrű beépítettsége miatt, a LIDAR vizsgálat és a helyszíni bejárás sem bizonyult hathatós kiindulási pontnak, ezért kizárólag két támpontot sikerült találnunk: Méri István régészeti felméréseit, illetve Pietro Ferrabosco 1572-es hadmérnöki tervrajzait, amelyek annak ellenére, hogy a 16. század végén készültek, bámulatba ejtő pontosságot mutattak. Kelenik József német nyelvű írásos forrásokból fordított anyaga ugyancsak rendkívül hasznosnak bizonyult, hiszen részletesen leírták a vár építésének folyamatát, nemcsak a várfalszerkezetet ismertük meg, de méretek és mennyiségek is előkerültek – ezek segítettek pontos képet alkotni az építmény arányairól. Egyéb ábrázolásokat is felhasználtunk, melyeket később részletezek. 

Pietro Ferabosco felmérése, 1572 (Bécs, Hadilevéltár)

   Kanizsa várának építéstörténete jelenlegi ismereteink szerint a 13–14. század fordulóján indult és egészen 1702-ig, a vár pusztulásáig tartott. Ennek a mintegy négy évszázados történetnek három korszakából választottunk pillanatképeket. A várkastély három korszakának elméleti rekonstrukciója készült el, illetve a teljes vár 1600 körüli állapotának modellje. A belső vár építési periódusairól és rekonstrukciós elképzeléséről már megjelent a VKT magazin évkönyvében egy terjedelmesebb cikk Szőke Balázs tollából, ezért csak röviden szeretnék összefoglalni pár gondolatot az épületről. Az ötszög felé hajló négyzet alakú várkastélyt egy kis homokdombra emelték, főhomlokzata dél felé nézett. Vándor László szerint a vár központi épülettömbje azoknak a szabályos alaprajzú váraknak és palotáknak a csoportjába sorolható, amelyek az Anjou-korban jelentek meg, s melyeknek építése Zsigmond uralkodása alatt teljesedett ki. Az 1380 körül, gótikus stílusban emelt, torony nélküli épülettömb négy szárnya zárt udvart ölelt körbe. Az udvar egyik oldalán a mintaadó diósgyőri és zólyomi várakhoz hasonlóan árkádos loggia nyílhatott a földszinten. A vékony várfalakat szabályosan elhelyezett támpillérek erősítették kívülről. A vár emeleti részét védőpártázat zárhatta le, az ilyen torony nélküli középudvaros vártípusra jó példa az ozorai valamint a véglesi vár. A 15. század folyamán átépítették, amire nem csak a reprezentációs igények adnak magyarázatot, de a vár 1443. évi ostroma is. A déli oldal közepén, ahol a falak kissé szabálytalanul megtörtek, felépült egy magas kaputorony.
Az összefüggő, tömbszerű alapozásba a korábbi falak és támpillérek alapozását is belefoglalták. Az 16. században a Nádasdy család rezidenciája lett a vár, ekkor alakíthatták ki az udvar négy oldalán körbefutó loggiát, amely a felméréseken is jól kivehető. Ekkorra már egy újabb emeletet húzhattak az egykori védőpártázat helyére. Ezt az állapotot láthatjuk a vár 1600 körül készült, hitelesnek elfogadható ábrázolásán. 1555-re Kanizsa is a végvári rendszer része lett, emiatt 1558–59-ben újabb átalakításokra került sor. 1566-ban már a Balaton-Dráva közti főkapitányság székhelye Kanizsa. A Szigetvári ostrom után királyi kézbe került a vár, és egy új, korszerű erődítmény építése kezdődött meg, amely nagyobb létszámú katonaság állomásoztatására is alkalmas volt. A munkálatok 1568-ban indultak meg, de a fennmaradt jelentések szerint, csak az 1570-es évek végétől vettek komoly lendületet. Sajnos a tervezett erődítmény, melyet Ferabosco és Baldigara tervezett,
a pénzhiány miatt sosem épült meg teljesen. Az 1600-as török ostrom így a várat félkész állapotban érte, és ez meg is pecsételte további sorsát. Az ostrom után az oszmánok katonailag jól védhető állapotba hozták a várat, de erről a korszakról majd talán a későbbiekben fogunk értekezni. 

A kanizsai vár 1600 körül madártávlatból, északnyugatról. Elméleti rekonstrukciós elképzelés Pazirik Kft. ©

   A 1600-as, az ostromot megelőző állapot rekonstrukcióját a környezet elkészítésével kezdtük. Először meghatároztuk a vár és a város helyzetét a rendelkezésre álló adatok segítségével. Az első katonai felmérés és korábbi vízrajzi térképek adatai alapján kialakítottuk a környezet durva vázlatát, alapul véve a mai domborzat DDM (digitális domborzatmodell) adatait. A modellen a terep 100x100 km, a horizont a középponttól 50km-re van, így a madártávlati képeken a környező táj is hitelesen jelenhet meg. Ezen a ponton még mindig csak vázlatosan gazdagítottuk a részleteket: cserjés területek, nádasok, erdők, nyílt vízfelületek kerültek kialakításra. Egy későbbi fázisban a környék növényzetét alapos tájrekonstrukciós elvek alapján készítettük el, figyelembe véve a tájegység növénytársulásainak az adott domborzati és vízrajzi viszonyokra jellemző előfordulását. A tereppel egy időben a kastély modellezését is megkezdte a csapat másik fele. A szakértőktől kapott, a képkészítésre nem alkalmas CAD modelleket folyamatos egyeztetés mellett újra modelleztük az általunk használt célszoftverben. A modellezés után megkaptuk a textúrázási útmutatókat is, úgy, mint építőanyagoknak, falak díszítőfestésének meghatározása, így folyamatos egyeztetések mentén elkészült a végleges látványterve az épületeknek. 

A kanizsai vár 1600 körül madártávlatból, délnyugatról. Elméleti rekonstrukciós elképzelés Pazirik Kft. ©

   A vár falainak pontos nyomvonalát a Ferrabosco ábra pontos méretezései alapján, ismert referenciapontok alkalmazásával jelöltük a domborzati térképen. Ilyen ismert referencia pontok az ásatási rajzok támpontjai, illetve az archív fotókon jól kivehető várút. A várfalak szerkezetét tekintve szerencsés helyzetben voltunk, hiszen nem csak felmérések, de építési jelentések is rendelkezésünkre álltak. Például Arkhonat építőmester jelentése 1583 február-márciusából, Kielmann emlékiratának adatai (1583. március 23.), Ottavio Baldigara 1583. július 12-i jelentése, vagy Ferabosco jelentése 1578 szeptemberéből. A fal építésének módszereit és menetét részletesen lejegyezték, Kelenik József pedig a források magyar nyelvre történő lefordítását követően pontosan felvázolta azok szerkezetét. Az alkalmazott mértékegységek (bécsi mérték szerint) a következők voltak: Klafter (Kl): 1.89m (6 Fuß = 1 Klafter), Fuß (F): 0,316m, Kubikklafter: 6,822m³. A belső vár udvarának teljes feltöltése, valamint a külső vár bástyáinak és falainak megépítése 2Kl = 3,78m (fél)magasságig 49100 Kubikklafter = 334 862m³ föld megmozgatását tette volna szükségessé – nem csoda, hogy nem sikerült befejezni. Jól példázza a vállalkozás gigantikus mivoltát Kelenik József összehasonlítása, miszerint ez a földmennyiség E 500 0-9 típusú vasúti tehervagonokba rakodva (melyben a szállítható rakomány térfogata 36m³) 9302 vagonban férne el, ami egy 93 km hosszú szerelvényt jelentene. 

A vár és mezőváros alaprajza, 1587–1594 (Bécs, Hadilevéltár)

   Az építőkőben szegény tájegység miatt minden földből és cölöpökből épült, kivéve pár fontosabb épületet, amelyeket téglából emeltek. Az 1600-as, hitelesnek elfogadható ostromrajzon jól kivehetők a várban található építmények és azok jellege. Nagy részük a korra és tájegységre jellemző gerendavázas, paticsfalú épület volt, többnyire nád illetve zsindely fedéssel. A várban jól elkülöníthető a várkút, a szárazmalom, illetve a cölöpsorral körbevett lőszerraktár, melynek bejárata felhúzható kapuval, az első emeleten nyílt. A várkastély déli oldalán, az egykori várárok feltöltött helyén veteményes kert látható a rajzon. A város felé néző, téglából épült keleti kapuház is markánsan kiemelkedik az épületek tömegéből, vele egyvonalban a kortinák töltésére felvezető fedett „lépcsőházak” láthatók. A várat kettévágó vizesárok mentén emelt palánkfal és gerendákból épült bástyák is szépen értelmezhetők a rajzon. Az ötszögletű várnak 1600-ra még csak a keleti része készült el, két kazamatákkal ellátott hatalmas, korszerű olaszbástyával, a maradék három bástya félkész állapotban volt. A vár nyugati udvara még mocsaras, az elvadult sásos-nádas terület feltöltésére még nem került sor. Az erődön keresztül vezető gerendaút a nyugati oldalon az egyik bástya szomszédságában haladt át a várfalon, kapuja mellett fából épített erődített őrház állt. Ennek az épületnek is Kelenik József készítette el a méretezett tervét, amely alapján modelleztük. Az őrháztól pár száz méterre egy un. góré (a korra jellemző, fából épített őrtorony) ábrázolását láthatjuk. Innen, nagy magasságból kémlelhették az őrök a környező vidékeken zajló csapatmozgásokat. 

A kanizsai vár 1600 körül madártávlatból, délről. Elméleti rekonstrukciós elképzelés Pazirik Kft. ©

   Kanizsa városának rekonstrukcióját ezúttal csak vázlatosan készítettük el, ennek több oka is volt. Egyrészt a város a 17. századig könnyű szerkezetes, fa és patics építésű házakból állt, és sajnálatos módon számos alkalommal feldúlásra került az ellenség által. A felégetett várost többször építették újra, mely a végvári időben jellemzően már a katonák és családjaik lakhelye volt első sorban. Ezáltal a város kiterjedése, formája és pontos helye folyamatosan változott. Ásatási adatok sajnos csak kis számban állnak rendelkezésre, amelyek alapján igaz, be lehet határolni a városi erődítések cölöpfalainak egy-egy szakaszát, de hiteles nyomvonal rekonstrukciót nem tesznek lehetővé. A Ferabosco rajzokon látható város egy tervezett település, amely sosem épült meg abban a formában, az 1600-as ostrom ábrázolásain látható, hogy négyszögű, sarkain kerek bástyákkal megerősített palánkfal vette körbe a hevenyészett települést. Külön említést érdemel a három párhuzamos várárok, ami a vár árkától a városig fut. Ezek nem kizárólag védelmi céllal létesültek, hanem a természetes magaslaton fekvő város szilárd, homokos talajának csónakokon való szállítását is lehetővé tették a mocsaras udvarú vár feltöltési munkáinál. Gondoljunk bele, mennyivel egyszerűbb vízen szállítani nagy tömegű földet! 

A kanizsai várfal metszete Pazirik Kft. ©

   Végezetül a kanizsai, földből és cölöpökből épült várfal építésének lépéseit ismertetem, melyek ugyancsak Kelenik József kutatómunkájának eredményei. A mellékelt ábrán látható pontok magyarázata a következő: 

1. Mocsaras tó partján zsinórral kijelölik a nyomvonalat. 
2. Két sor cölöpöt vernek le, rőzsével megfonják. A mocsaras talajt kiemelik, majd ágakból font ún. leszék kerülnek a mederbe, amelyre homokos föld kerül. 
3. Lefektetik a tölgyfa kereszttartókat V alakban. 
4. A kereszttartók belső oldalához egyenes tölgyfákat állítanak, kissé befelé dőlve. 
5. A kereszttartókra földet hordanak, lefektetik a második sor kereszttartót. Kötéllel rögzítik ezeket. A fal külső síkját gerendákkal és rőzsefonattal erősítik meg, kívülről agyaggal tapasztják be, mögé agyagos földet döngölnek. 
6. A kész sáncra két egymás felé dőlt cölöpsort vernek, közé föld kerül. Ez lesz a mellvéd,  melynek belső oldalára egy padka készül a várat védő lövésznek. 

A várról készült hitelesnek elfogadható ostromrajz részlete

   Kanizsa kutatása jelenleg is zajlik, folyamatosan dolgozzuk fel a talajradaros eredményeket, talán kisebb ásatásokra is sor kerül a közeljövőben. Reményeink szerint az elkövetkező években újabb tudományos
felfedezésekkel gazdagodunk, és tovább árnyalhatjuk az egykori végvár építési periódusainak modelljét. Szeretnénk a mezővárosról alkotott képünket is tisztábbá tenni, de tervezzük a vár 16. század eleji állapotának és a török kori állapotnak a rekonstrukcióját is.

A kanizsai vár és a település 1600 körül madártávlatból, délnyugatról. Elméleti rekonstrukciós elképzelés Pazirik Kft. ©

A képeket itt lehet megtekinteni: http://kanizsavar.hu/
Pazirik weblink: https://pazirik.hu/projekt/kanizsa-egy-elfeledett-var-ujraeledese/

Szigetvár vára 1566 – rekonstrukciós kísérlet II.

Szigetvár vára 1566-ban északról, elméleti rekonstrukciós kísérlet (Pazirik Kft.)

   Szigetvár egyik legfontosabb történelmi emlékhelyünk, Zrínyi Miklós és katonái önfeláldozásának helyszíne. Hiába rendelkezünk számos korabeli írásos emlékkel és ábrázolással, a település 16. századi arca nagyrészt ismeretlen számunkra. Pedig régészeti ásatások folytak az elmúlt évszázadban több alkalommal is!  Kováts Valéria és Gere László munkája révén ismerjük a belső vár szerkezetének pár sarkalatos pontját, Hancz Erika kutatásai révén pedig az Óváros és az Újváros városárka és cölöpfala mutatkozott meg kis szakaszon. A város utcái alól ugyancsak kerültek elő érdekes részletek, mégis azt mondhatjuk, hogy az ásatások ellenére még mindig rendkívül nehéz vállalkozás a város 1566-os állapotának elméleti rekonstrukciója. Mi mégis belevágtunk a Pazirik csapattal, Kelenik József és Buzás Gergely kutatásai mentén, továbbá Varga Szabolccsal, Lebedy Jánossal és Szőke Balázzsal konzultálva. 

   Az első és legfontosabb feladat az írásos emlékek vizsgálata volt, ahol Kelenik József a német és latin nyelvű eredeti forrásokat értelmezte újra, mivel a magyar nyelvű fordításokban sokszor olyan különbségek jelentek meg, amik változtattak az értelmezésen. Igyekeztünk távol tartani magunkat Bende Lajos és Németh Béla következtetéseitől, melyek egy része mára megdőlt. 

Szigetvár 1566-ban nyugatról, elméleti rekonstrukciós kísérlet (Pazirik Kft.)

   Ezek után a veduták kerültek górcső alá, amelyeket, mint közismert, erős fenntartásokkal kell kezelnünk. A rajzok többsége nem a helyszínen és nem az adott korban készült, ezért sok fiktív és szimbolikus részlet található rajtuk. Mégis egyes részletek fontos információkat hordozhatnak. A munka szempontjából a Leandro Anguissola által készített hadmérnöki felmérés jelenti a legbiztosabb alapot, ami közvetlenül a törökök kiűzése után készült. Bár a törökök átépítették az erődítményt, sok részlet mégis fennmaradt, a hadmérnöki ábrázolás pedig meglepően pontos. Pánya István segítségével pontosan georeferálható volt a mai szatellit térképre. A LIDAR felmérés és a domborzati rajz ugyancsak sokat elárult a város egykori állapotáról. Egyes esetekben az írásos kútfők konkrétan említenek épületeket, míg más esetekben éppen, hogy csak utalás szintjén. Igyekeztünk az elméleti rekonstrukciónkat ezek mentén felépíteni, korabeli analógiákra támaszkodva. Nézzük hát a hármas tagolású város legfontosabb jellemzőit! 

   Szigetvár legfontosabb része egyértelműen a vár, az a végső menedékhely, ahová Zrínyi a legnehezebb órákban vonult vissza. Az ő korában a vár külső és belső várból állt, melyeket egy cölöpökkel megerősített falú vizesárok választott el egymástól. Ezek ún. modus hungaricus, azaz levert cölöpök közé döngölt föld technikájával épült falakkal rendelkeztek, amelyek a kor tüzérsége ellen a legjobb védelmet biztosították. 

   A belső vár központi épülete a kerek téglatorony, melynek tetején óra, harang és felfegyverzett őrhely is helyet kapott. Minden valószínűség szerint puskaport tároltak a belsejében. Ez a torony a középkori eredetű, négyzet alaprajzú, téglából épült lovagvár észak-nyugati sarkához épült. A középkori vár falait 1556-ban jelentősen megrongálta az Oszmán tüzérség. Zrínyi korában már védelmi szerepet aligha tölthetett be, így nem is említik. Nagy valószínűséggel ez az épület, amit „bastia lapidea versus occidentem” (azaz kő bástya nyugat felé) néven említenek 1556-ban, amikor ez az épület még komoly védelmi szereppel bírhatott. 

Szigetvár 1566-ban délnyugatról, elméleti rekonstrukciós kísérlet (Pazirik Kft.)

   Zrínyi korában már nem említenek kőből vagy téglából épült bástyát, mivel 1556 után a teljes vár egységesen újjáépült Paolo Mirandola tervei szerint. Az erődítmény különlegessége, hogy az ágyúkazamaták egyszerűsített változatával, a szigeti lövő lyukként emlegetett újítással lett megépítve, mely lehetővé tette, hogy a bástyaudvarból a talaj szintjén lehessen lőni az ellenséget. Nem kizárt, hogy a kötőgátak mentén is voltak ilyenek. Ezeket a lőréseket említik egy német forrásban és arra is kitérnek, miszerint ezek a nyílások túl szűkek voltak Szigetváron, ami miatt az ágyúlövések pontatlanná váltak. 

   A belső várban feltehetően több tégla építésű torony is magasodott. Ezek nem csak az írásos kútfőkben kerülnek említésre, de némelyikük alapját régészeti kutatás is igazolja. Kováts Valéria a várnagy lakóépületeként (domus castellanus) azonosította a négyszögletű épületet, melynek a vizesárokra néző fala meghaladta a 2 méter vastagságot, ezzel azt bizonyítva, hogy a belső vár erődítésének szerves részeként működött. Az épület az ostrom során megsérült, erre utalnak a környékén feltárt vassal, rézzel összeégett téglatömbök és a felismerhetetlenségig deformálódott használati tárgyak, sérült csontvázak. Az építmény Buzás Gergely elképzelése szerint egykor barbakánként, vagy kaputoronyként működhetett, még a négyszögletes lovagvárhoz építhették, mint a bejárat megerősítését szolgáló védművet, később változhatott meg a funkciója. Minden bizonnyal ez az épület volt Zrínyi lakhelye 1566-ban. 

Leandro Anguissola rajza Szigetvárról, 1689

   A belső vár kaputornya, a kirohanás helyszíne nyomtalanul eltűnt, bár a híd helyét és a felrobbant torony omladékait Kováts Valéria pontosan meghatározta. Az ábrázolásokon is többnyire feltűnik az épület. 

   Háborús időkben nem volt ritka, hogy romos épületek vagy akár ép házak tetőszerkezetét eltávolítva, a falak közti területet földdel megtömve ágyúdombot hoztak létre. Ezek a platformok arra voltak alkalmasak, hogy a várvédők tüzérséget tudtak elhelyezni egy relatíve magas ponton, ahonnan távolabbra tudtak lőni, mint alacsonyabb pozícióból. A szigetvári vár esetében a korabeli ábrázolásokon több ilyen ágyúdombot is láthatunk. Az 1556-os ostromig több helyen említik a szentegyházat, azaz a vár területén lévő templomot. Ez egyértelműen a vár kapujához közel, a déli várfal mellett lokalizálható. A források szerint az ostromban a török tüzérség egyik célpontja volt, így nagy valószínűséggel komoly károkat szenvedett el az épület. 1566-ra már egyetlen említésben sem szerepel a templom. Viszont megjelenik egy új objektum: a Hegybástya. Ennek helyét ugyancsak a déli fal mentén lehet meghatározni, annál is inkább, mivel az Anguissola rajzon is látható az ágyúdomb, az Ali-pasa-bástya vagy „dzsenki-zádé”, melyet Evlija Cselebi „hegydarabhoz hasonló”-nak jellemez. A veduták közül számos ábrázol egy téglalap alaprajzú épület falai közé döngölt földből készült ágyúdombot az említett helyen, így feltételezhetjük, hogy a templom romos falait használták fel erre a célra. 

Szigetvár vára 1566-ban északkeletről, elméleti rekonstrukciós kísérlet (Pazirik Kft.)

   A vedutákon a várban látható kéttornyú épület feltehetően nem templomot ábrázol, hanem kastélyt, ami minden bizonnyal az 1409-es oklevélben említett néhai Lanceus udvarházának helyén (fundus curie) állhatott. Valahol a mai kastély és a dzsámi alatt keresendő ennek az épületnek a helye, sajnos semmi egyebet nem tudunk róla. Rekonstrukciónkban ezért csak szimbolikusan ábrázoltuk.  

   A várban található többi ház feltehetően egyszerű paticsfalú, vagy fából ácsolt, nád vagy zsindelyfedésű egyszintes épület volt. A várleltárakban említenek szárazmalmot, istállót és más gazdasági épületeket is. Vizet a várban több kútból is tudtak nyerni. A várkatonaság az ostrom alatt a földfalak aljába vájt, deszkával és gerendával kitámasztott fedezékekben lakott, ahol a lövedékek ellen védelmet találtak. 

„Die Vestung Zigeth in nider Ungaren“, Kupferstich (anonym) aus Wagner, Christlich- und Türkischer Staedt- und Geschichtsspiegel b. Koppmayer, 1687

   Az Óváros és a külső vár között átívelő hosszú híd volt az egyedüli építmény, amin keresztül a vár megközelíthető volt, hacsak nem csónakkal próbálkozott valaki. A híd a várat körülvevő mocsáron haladt keresztül, melynek közepe táján az Almás patak vízfolyása egy mélyebb medret alakított ki, ezt Anguissola hadmérnöki felmérésén is láthatjuk. Ez a nyílt vízfelületű mélyebb árok fölött törték meg a hidat egy felvonó szerkezettel, amelynek őrségét kis fából ácsolt épület védte. Ez a kis épület minden korabeli ábrán jól kivehető. 
Az 1651-es conscriptio említi Platea Magna néven az Óváros központi terét, ami valójában egy kiszélesedett utca lehetett. Az Anguissola rajzokon ábrázolt utcaszerkezet már a török kori állapotot mutatja, azonban ez nagy valószínűséggel nem változott sokat Zrínyi ideje óta. Az Óváros fontosabb utcáit fa gerendákkal, un. deszkafedéssel borították, hogy a szekerek a mocsaras, sáros talajon könnyebben haladhassanak. Erről Evlia Cselebi is beszámol útleírásában, a fedés maradványai régészeti feltárások alkalmával is előkerültek a mai napig középkori nyomvonalukban futó utcák felbontásakor. 

   Az óvárosi templom kérdése az egyik legproblémásabb Szigetvár rekonstrukciója kapcsán. Az írásos anyagban egyetlen direkt említés sem található a templomról, amelyet hatalmas kéttornyú épületként ábrázolnak a jobbára 17. századi veduták. Ezen rajzok hitelessége és pontossága erősen megkérdőjelezhető, ráadásul az ábrázolt épületek sokszor csak szimbolikusan vannak megjelenítve. A török korban készült rajzok esetén néhol a mecseteket egyszerűen templomként ábrázolják, mint magától értetődő előzményt, mivel a törökök sokszor keresztény templomot alakítottak át dzsámivá. Az egyedüli biztos pont, amiből kiindulhattunk Leandro Anguissola hadmérnöki felmérése, amelyen a veduták ábrázolásával ellentétben, a ma is álló Szent Rókus plébániatemplom - akkoriban Ali pasa dzsámija látható ezen a helyen. Továbbá a Pécsi-kapu mellett egy másik török dzsámi alaprajza is megfigyelhető. Feltűnhet a figyelmes szemlélőnek, hogy ez utóbbi épület a törököknél szokásos Mekka felé tájolt mecsetekkel ellentétben keletelt, ami esetleg korábbi keresztény templom falainak felhasználását sejtteti. Napjainkban a Páduai Szent Antal barokk templom áll ezen a helyen. Mivel a középkori Szigetvár kőben nem bővelkedett, városi épületeinek nagy része fából, vagy patics fallal készülhetett. 

Leandro Anguissola rajza Szigetvárról és környékéről, 1689

   Ebből a megfontolásból készítettünk a helyszínre egy, a környékre jellemző, fa szerkezetű templomot, különálló haranglábbal. A hadmérnöki rajzon ábrázolt négyzetes alaprajz is erre a típusra enged következtetni. 

   Az Óváros keleti és nyugati kapui kaputornyokkal lehettek megerősítve, melyek előtt kihegyezett cölöpökből épült védmű húzódott. Az Óváros déli kapuján keresztül lehetett az Újvárost megközelíteni. 

   Zrínyi Miklós a szigeti várat a bécsi Haditanács támogatásával erősítette meg, mikor az Újváros építésébe (1564–1565) fogott. Az itt alkalmazott egyszerű palánk sokkal hevenyészettebb erődítésnek számított, mint az Óváros és a vár földdel tömött falai. Az Újvárosban csak egyszerű házak sorakoztak, amelyek a katonaság elszállásolására voltak hivatottak. Valószínűleg ezért sem tartotta meg a török az ostrom után ezt a városrészt, csak az Óvárost (annál is inkább, mert az Újváros teljesen leégett az ostrom során). 

   Az Újváros kapui kapcsán vegyes kép alakul ki bennünk, ha a vedutákat nézegetjük. Bár Budina krónikájában található egy utalás a déli kaput illetően, nagy valószínűség szerint keletre is nyílt bejárat, illetve kellett, hogy legyen nyugatra is egy kisebb bejárat a malom felől. 

Szigetvár vára keletről, elméleti rekonstrukciós kísérlet (Pazirik Kft.)

   A várat körülvevő mocsár az Almás patak gátakkal való felduzzasztása révén jött létre. A felduzzasztott tó vizét aztán zsilipeken keresztül engedték az Óváros árkába, majd az Újvároséba, melyből ugyancsak egy zsilipen keresztül folyt tovább. Ez a zsilip mellé malmot is építettek. A komolyabb esőzések esetén a megnövekedett vízmennyiséget további levezető csatornákon tudták leengedni. 

Szigetvár belső vára északról, elméleti rekonstrukciós kísérlet(Pazirik Kft.)

   A város erődítési rendszeréhez a falakon és a mocsáron túl hozzátartoztak még az ún. górék – (fából ácsolt őrtornyok, és az ún. sorompók – (kihegyezett cölöpkerítésekből álló védelmi rendszer), melyeket a várostól ágyúlövésnyi távolságra építettek.
   A várost körbevevő tájat és növényzetet relatíve egyszerű volt rekonstruálni, mivel a környéket elég egyértelműen jellemzik az írásos kútfők, a korabeli növényzet összetétele ismert, a domborzati ismereteink pedig segítenek a mocsaras részek meghatározásában. Szigetvár elméleti rekonstrukciója minden bizonnyal árnyaltabb képet mutat majd a jövőbeni régészeti kutatások fényében.  A 3D modell könnyű kezelhetősége révén, könnyen tudjuk javítani a problémás részeket, de addig is marad ez a változat, amelyet jelenlegi ismereteink alapján, minden bizonnyal a vár és a város leghitelesebb elméleti rekonstrukciójának tekinthetünk.

Szigetvár vára 1566-ban északnyugatról, elméleti rekonstrukciós kísérlet (Pazirik Kft.)

További képek: PAZIRIK WEB
Régi cikk: ITT