Réka-vár újratöltve – Nádasd várának rekonstrukciós kísérlete

    

    A Mecseknádasd és Óbánya között fekvő, a 70 m magas várhegyre épült Réka-várról már 2014-ben megkíséreltem egy rekonstrukciós modellt előállítani, de akkoriban kizárólag Szatanek József rajzaira hagyatkoztam. Mostanra azonban elérkezett az idő, hogy a Pazirik Kft. csapatában, egy komolyabb, tudományos alaposságú elméleti rekonstrukciót készítsünk el, ezúttal Buzás Gergely szakértői felügyelete mellett, de továbbra is Papp László 1963-as ásatási eredményei alapján, illetve a pécsi Janus Pannonius Múzeum által készített LIDAR felmérés eredményeit vizsgálva. Az kutatás során feltárt falszakaszok nyomvonalai, karakterisztikái, és a helyszínen megfigyelt részletek alapján sok olyan hipotetikus következtetést vontunk le, amelyek árnyalják, illetve bizonyos tekintetben módosítják a 2014-es rekonstrukciós kísérletet. A továbbiakban ezeket a változásokat szeretném részletesebben taglalni, de előtte foglaljuk össze, mit is tudunk erről a várról.

A 16. századi Réka-vár nyugat felől (rekonstrukciós kísérlet)

    Nádasd várát, az alatta folyó Halász-, vagy Rák-pataknak nevezett vízfolyás miatt Rák-várnak is hívják. Papp László szerint a Réka-vár név modern kori elnevezés, és minden bizonnyal kívülállók, illetve turisták romantizáló, hazafias felbuzdulásából született, sok más, a Mecsek-tájnak hun nyomokat odavarázsolni kívánó próbálkozáshoz hasonlóan. A 205 méter hosszú, 36 méter széles várudvar 3 méter vastag kőfallal lett körülvéve, melyből helyenként ma is 1 méter magas szakaszok állnak a földfelszín felett, azonban a romokat jelentős mennyiségű erdei humuszos feltöltődés és omladékréteg takarja, így, ha a vár területe ki lenne tisztítva, akár emelet magas falszakaszokkal is szembe kerülnénk egyes részeken.

    A vár építésével kapcsolatban nincsenek ismereteink, annyit azonban nagy valószínűséggel feltételezhetünk, hogy nem a tatárjárást követő várépítési hullámban jött létre, hanem annál korábbi gyökerekkel rendelkezik, viszont ezt régészeti kutatás sajnos nem támasztotta alá mindezidáig. A vár elnyújtott formája és nagy alapterülete, jellegzetesen a tatárjárást megelőző kor várépítészetére enged következtetni. Feltételezéseink szerint, a kezdetekben a várhegyet koronázó platóra csak a körítő várfal épült meg, kerek tornya, a várudvart kettészelő árok, valamint az a mentén emelt épületek csak később jöttek létre, azonban a vár korai küllemét még annyira sem tudjuk biztosan felvázolni, mint a pusztulását megelőző állapotát. A várhoz kapcsolódó skóciai Szent Margit legendát és a „britek földjének” kérdéskörét most szándékosan nem firtatom, mivel a rekonstrukciós modell elkészítésével nem függnek össze, a vár szerkezetének vázolását nem befolyásolják, itt elég megemlíteni róla annyit, hogy ez a legenda pusztán egy újkori térképfelirat téves értelmezésének következtében született meg. A vár első konkrét említése 1296-ból való, és a pécsi káptalan által kiadott oklevélben szerepel, amely leírja, hogy a Kórógyi nemzetségből származó Clebus comes utódai, ”Zelyz” (a tolna megyei Zseliz) nevű peres birtokra vonatkozóan békés egyezséget kötöttek. Ezen oklevélben a várat, mint ”possessio et Castrum Nadasth”-t említik a Kórógyiak birtokaként. Az ezt követő évszázadban is keletkeztek oklevelek, amelyben említést tesznek róla, például 1309-ben „Arx Nadasd” néven. Az 1340-es és 50-es években újra felbukkan a Kórógyiak ügyei kapcsán, majd a 14-15. század során írásos emlékek sora említi. 1465-ben Nádasd már oppidum volt, azon a területen épült ki, ahol a település központja ma is fekszik. Ekkor a Marótiak kezén volt, de 1473-ban már a monoszlai Csupor Miklós volt a birtokosa. A 15-16. századból nem rendelkezünk írott forrással a várról, ezért ekkori létezését, és pusztulásának időpontját is kizárólag a régészeti kutatás eredményére alapozhatjuk. Ezen adatok alapján az épületegyüttes egyértelműen tűzvész áldozatává vált, tehát vagy véletlenül kialakult tűz pusztította el, vagy a törökök gyújtották fel a mohácsi csatát követően, esetleg az ütközetet követő polgárháborús időszakban érte a vég. A rom használhatóbb köveit a környék lakói széthordták, és mára csak falcsonkok emlékeztetnek a hajdan ott állt várra. Az 1810. évi Visita Canonica a hegyen álló romot Rákvár néven említi, tehát ekkor még jól látható maradványai álltak az épületegyüttesnek. A régészeti kutatásnak eddig nem sikerült 13. század előtti, vagy 1526 utáni leletanyagot felszínre hoznia.

A 16. századi Réka-vár kelet felől (rekonstrukciós kísérlet)

    Az épületek és a külső várfal anyaga többé-kevésbé darabolt palás mészkő. A már elpusztult felsőbb szinteken égetett téglát is használtak, amelyek formája és anyaga segített a kormeghatározásban. A fennmaradt vakolatmaradványok alapján a falazatok vakolva és meszelve voltak fénykorukban. A várudvar hajdani járószintje átlagosan 50 cm-rel volt mélyebben a mainál. Az épület maradványokat azonban csaknem mindenütt 0,5—1, sőt, helyenként 2—3 m vastagságú omladék fedi ma is. Az omladékok alatt az ásatást végző szakemberek a falakon és falak mentén mindenütt szénné égett gerendákat, faszén- és koromrétegeket, kiégett vakolat-felületeket, elüszkösödött küszöböket találtak. Az omladék alatt sok helyen cserépedény-töredékek jelentős tömege feküdt. Jellegük, használatuk korát a XIV.—XV. századból valónak állapították meg a régészek. Ugyanilyen korúnak bizonyult számos más lelet is, például a vékony vastőr, sarkantyú, lópatkó, kicsiny rézgyűrű és egyéb tárgyak.

A 16. századi Réka-vár észak felől (rekonstrukciós elképzelés)

    A várat megközelítő egykori szekérút 4 méter szélességben vezet fel az erődítmény délnyugati oldala felől és a kerek toronnyal szemben kettéágazik, majd két irányból, északról és délről kerülve halad a várfallal párhuzamosan, nagyjából az építmény középvonaláig. A lidar felvételen látható árkok egyértelműen mutatják, hogy a vár felé haladó szekérutat árkokkal szakították meg 3 ponton is, ezzel maximalizálva a védelmet a várhoz vezető út mentén. Ebből is tisztán láthatjuk, hogy törekedtek minden lehetséges védelmet nyújtó előny kihasználására, így azt a feltételezést, miszerint a vár kapuja a kerek tornyon vezetett volna át, elvetettük. Nem csak azért, mert az ásatás során nem került elő nyílás nyoma, de ugyanakkor, ha a kerek tornyon nyitottak volna kaput, akkor a várat két irányban kerülő úttöltés okafogyottá vált volna, és ezzel jelentős védelmi tényezőket hagytak volna figyelmen kívül. Ugyanis, ha a vár kapui az épületet megkerülő két úttöltés végén nyíltak, az épület hosszanti középvonalában, úgy a kaput megközelítő ellenségnek végig kellett gyalogolnia közel 100 méter távolságot a falat övező árokkal párhuzamosan, és ez alatt végig ki lett volna szolgáltatva a falakról nyilazó védőknek. Az ásatások tanúsága szerint két kaputorony is feltételezhető a várfalak mentén, ezek egyike a délnyugati oldalon nyílhatott, a másik pedig ezzel szemben az északkeletin. Egymáshoz képes elcsúsztatva, a várat átszelő farkasárok két oldalán nyílhattak, tehát az egyik a felső várba vezetett egyenesen a várat átszelő épületegyüttesbe torkollva, míg a másik egy külön kaputoronyként a külső várba vezethetett. Ez utóbbinak a falcsonkjait, és alépítményének téglából épített boltozatindítását megtalálták 1963-ban a régészek. Ennek a két kapunak a létezése védelmi szempontból kevésbé előnyösnek tűnik, mintha a belső várba kizárólag a külső váron keresztül lehetett volna bejutni, de nagy valószínűséggel eleinte csak a külső vár kapuja létezett, és a később leválasztott belső vár építésekor merülhetett fel a szükség egy korszerűbb, egyből a belső várudvarba nyíló kaputorony építésére. Így a külső vár egyfajta huszárvárrá fokozódott le, melynek funkciója a vár északkeleti oldalának védelmén túl, a hely biztosítása lehetett, a gazdasági épületek számára.

 

A 16. századi Réka-vár az új kaputoronnyal (rekonstrukciós kísérlet)

   

    A felső várba vezető kapu, annak az épületnek a rövidebbik oldalán nyílt, amelyet nem a várfallal egy síkban, hanem a várfal mögé építettek, így az előtte húzódó falszakaszt vissza kellett bontaniuk, ezáltal a kapu előtt egy jól oldalazható beszögellést hoztak létre a várudvart kettészelő farkasárok mentén. Ennek az épületnek a földszintjén vezethetett a kapu egy csarnokba, amelyben kereszt irányban is egy átjáró feltételezhető – ezen keresztül lehetett a külső várból a belső várba jutni közvetlenül, egy felvonóhídon át. Ugyanebbe a csarnokba nyílt az épület bejárati kapujával szemközti szárnyának földszinti helyisége is. Az épület magasságára a megmaradt falak vastagságából következtettünk, hiszen a kor kőművesei nem pazarolták az építőanyagot, és a belső épületeknél csak akkor építettek vastagabb falakat, ha azok további emeleteket voltak hivatottak megtartani. Így a Papp László által egy szintes épületeknek vizionált szerkezetek valószínűségét mi megkérdőjeleztük, és a falvastagságok alapján többszintes épületeket rekonstruáltunk a várba, legalábbis ami a várat keresztbe átszelő épületet illeti, valamint a felső várban, a déli falhoz hozzáépült téglalap alaprajzú épület esetében is. A várban nem találtak faragott köveket, ezért az ajtó és ablakkereteket fából alkottuk meg, a lehető legegyszerűbb kialakítással. A déli fal mentén megfigyelt habarcsos omladék tömegből, egy, a fal mentén futó, földszintes kiszolgáló épület egykori létezését feltételezzük. A feltárások a külső vár területén is könnyűszerkezetes épületek meglétére engedtek következtetni, így rekonstrukciónkban ezeket is feltüntettük. A nagy mennyiségű feltárt zsindelyszegből egyértelműen a zsindelyes tetőt tartottuk megfelelő héjazatnak a rekonstrukcióban.

A 16. századi Réka-vár a kerek torony irányából (rekonstrukciós kísérlet)

    A vár rekonstrukciós modelljét ezúttal egy tágabb történeti tájba ültettük, hogy az épület környezetéhez való viszonyát tisztázzuk. Az erődítmény alig több mint egy km-re magasodik a Szent István-kápolnától, a ma is álló Árpád-kori templomtól, amely a középkori Nádasd falu központi épülete volt. A 16. századra Nádasd a megye egyik legnagyobb mezővárosává duzzadt, ezért fontosnak találtuk a Réka-vár bemutatásakor a hozzá tartozó település megjelenítését is. A mai Schlossbergként ismert romok egy török kori erődítmény maradványai, amit egy háromhajós gótikus templomból alakítottak ki. E gótikus templom a középkorban a mezőváros plébániatemploma volt. Ezt az épületet is elhelyeztük a rekonstrukciónkban, továbbá a Rák patak menti malmokat is, amelyek minden bizonnyal a középkorban is létezhettek, hiszen Malcomes Béla még az 1930-as években is 27 működő, öreg vízimalmot számolt össze, melyek zöme minden bizonnyal az elpusztult vár köveiből épülhetett az elmúlt évszázadok során.

A 16. századi Réka-vár északkelet felől  (rekonstrukciós elképzelés)

    Bár a Réka-vár elméleti rekonstrukcióját továbbra is túlnyomórészt hipotetikusnak tekinthetjük, véleményünk szerint a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok újragondolásával és a LIDAR adatok vizsgálatával, mindenképp egy tudományos szempontból elfogadhatóbb, logikusabb modellt tudtunk felállítani az egykori várról, amelynek titkait talán a jövő régészeti kutatásai részben felfedhetik majd.

Ikervár - egy Rába menti Motte

Ikervár mottéja - elméleti rekonstrukciós elképzelés délkeleti nézet (Készítette: Pazirik Kft.)

Több neves várkutatónk írásaiban is találkozunk a motte erődítmények kérdéskörével, melyhez újat hozzátenni bár nem tudok, mégis szeretném összefoglalni a legfontosabb álláspontokat a motte építészettel kapcsolatban. Egyúttal szeretném bemutatni a közelmúltban Szőke Balázs szakmai segítségével készült motte rekonstrukciónkat is. 

Ikervár mottéja – elméleti rekonstrukciós elképzelés madártávlatból (Készítette: Pazirik Kft.)

Ikervár Vas megye egyik legrégebbi települése, írásos emlékeink alapján, a Rába partján királyi vár állott már a 11. században. A magyar krónika szerint itt kötött Géza herceg békét Salamon királlyal 1073-ban. 1255-ben szerepel először oklevélben, de még a török korban, illetve a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc idején is említésre kerül a település. A község pecsétnyomóján két vár volt látható, a rókadombi vár halma még áll (a Rába bal partján Sárvártól délre), a fazékdombi halmot már elhordták a helyiek szerint. Azonban azt, hogy egy vagy két vár volt-e valójában, vagy esetleg egyetlen kettős vár, és hogy ezek megegyeznek-e a fent említett halmokkal, már nehéz eldönteni. Dénes József következtetései szerint kettős motte állhatott Ikerváron, a Rába árterén keresztül Nyőgéren, Hosszúperesztegen át Karakóra vezető út mentén. Feld István az eddigi régészeti feltárás hiányára hivatkozva kétségeit fogalmazta meg Ikervárral, mint 11. századi mottéval kapcsolatban. Mi a róka-dombi vár rekonstrukciós modelljét készítettük el, kizárólag analógiák alapján, hisz az alaprajzon kívül semmit sem tudunk a vár egykori külleméről. A hat méter magas domb platójának átmérője 17m, tetején a fa torony elméleti rekonstrukciója német és francia motték analógiái alapján készült, a fiktív jelenetet pedig Hajnal Ödön korhű figurái népesítik be. Nézzük hát, hogy mit lehet tudni erről a ritkán emlegetett vár típusról! 

Ikervár mottéja – elméleti rekonstrukciós elképzelés délről (Készítette: Pazirik Kft.)

Hazánk területén a legkülönfélébb vártípusok épültek az őskortól kezdve, és természetesen nem kivételek ezek közül a Nyugat-Európában jól ismert motte típusú várak sem. De mielőtt megvizsgálnánk a magyarországi mottékat közelebbről, tisztázzuk mit is jelent ez a motte és bailey kifejezés, és honnan ered! A motte szó francia eredetű és földből hordott domb tetején álló várat jelent. A bailey szó jelentése egy fallal körülvett elővár közvetlenül a motte dombja mellett. Bár a bailey (ejtsd: béjli) angol szó, nyilvánvalóan a francia baile szóból ered, ami palánk erődítést jelentett. A németek a Vorburg szót használják az elővárra többnyire, de nem egységes a terminológia, maga a motte is sokszor többféle néven szerepel: „Motte, Turmhügelburg, Hausberg, Erdburg, Holzburg”. Ugyanazt a várlelőhelyet máshogy nevezik még a német nyelvterület kutatói is. Sok más európai országban élő kutató között sincsen a szakkifejezésekben konszenzus. A neolitikumtól kezdve léteztek motte jellegű várak - a legkülönfélébb méretekben és formákban tűntek fel az őskorban, a római korban és a későbbi népvándorlások korában. Mi azonban most kifejezetten a klasszikus értelemben vett motte építészet után érdeklődtünk.

Ikervár mottéja – elméleti rekonstrukciós elképzelés (Készítette: Pazirik Kft.)

E vártípus minden bizonnyal Franciaországból terjedt szét Európában, ahol már a 8. században építettek ilyen erősségeket. A 11. századra eljut Németországba és talán már a Szent István korában ideköltöző lovagok közvetítésével válik ismertté hazánkban is. Tehát az első hazai motték valószínűsíthetően német közvetítéssel jelentek meg. A Német Birodalomban a száli császárok korában szaporodott meg a motték száma (Elzászban például 70-nél több ilyen várat tart számon a kutatás), a 14. századra azonban már elavult vártípusnak számítottak, az írásos emlékek, mint felhagyott erősségeket említik őket. Nézzük a 11–12. századi német alaptípusok egyikét, a Grevenbroich melletti Husterknupp néven ismert várat. A 13. század második felében létrejött új várépítményt három lényeges építési periódus előzte meg. Az Ottók korában vizesárok és paliszád vette körül a síkságon épült cölöpházakat (Flachsiedlung). A 11. században kettéválasztották a várat és a déli részt enyhén megemelték. Ez a domb alkotta a későbbi motte központját (Kernmotte). A több fázisú harmadik periódusban épült fel a kb. 5m magas domb, amelynek átmérője megközelítőleg 55m volt. A várárokkal és paliszáddal körülvett, híddal és U alakú elővárral rendelkező magaslat 20m átmérőjű platóját is valószínűleg cölöpfal övezte, de erre csak analógiákból következtethetünk.

Ikervár mottéja – elméleti rekonstrukciós elképzelés (Készítette: Pazirik Kft.)

A motte egyik fontos jellemzője, hogy nem túl nagyméretű, ebből következtethető, hogy nem rendelkezett komoly hadászati szereppel háborús időkben. Hazánkban minden bizonnyal a 12–13. századra épülhetett a legtöbb, mivel László korától már nem volt szükség a nagy kiterjedésű kazettás szerkezetű földvárakra, ezért az újonnan épülő várak kisebbek és ezáltal olcsóbban megépíthetőek lettek. Ezek többnyire nem jelennek meg okleveles forrásanyagunkban, és történetük alig, vagy egyáltalán nem ismeretes. A kisméretű várakat kevés katonasággal is meg lehetett védeni, olcsóbb is volt, ezért ez a vártípus kézenfekvő volt a 12. században megjelenő vagyonos földbirtokos réteg számára. 

Általános jellegű angolszász stílusú motte vár sematikus modellje (Készítette: Szakonyi Balázs)

A földhalom vár síkvidéki, esetleg dombsági vártípus. A meredek oldalú mesterségesen összehordott földhalom tetején épült fa (ritkábban kő vagy tégla) építményhez páncélban felmászni lehetetlenség volt, a bejárathoz vezető meredek falépcső pedig kiválóan védhető volt kevés emberrel is. A motték dombját általában közvetlenül körülvette a várárok, tehát a domb lábához közel futott – hiszen a mesterséges halmot az árok kitermelt földjéből emelték. Mivel lakóhelynek nem volt se elegendő, se elég kényelmes a domb tetejére épült kis torony, a motte dombjának tövében létesült az elővár, amely sima fapalánkot jelentett. Az eredeti terepszinten, vagy attól feltöltéssel kissé megemelt magasságban épült, gyakorta saját árokkal. Ennek területén a nemesi udvarház és annak kiszolgáló épületei álltak. Egyes esetekben a vár kisebb település mellé is épülhetett, de nem ismeretlen az egyedül álló motte sem, amelynek semmilyen elővár része nem volt. Hazánkban azonban ez a vártípus ilyen tisztán jellegzetes formáját nem fogjuk egykönnyen fellelni, a kor magyar várépítői igyekeztek mindent a lehető legegyszerűbb módon végrehajtani, és a váraikat, ha tehették természetes magaslatokra építették, hogy ne kelljen annyi földet megmozgatni. Így a magyar várak nagyon sokféle formában épültek, de mivel túlnyomórészt gyorsan bomló anyagokból készültek, mára sajnos csak lepusztult várdombjaik ismertek, amelyek keveset árulnak el a hajdani erődítményről. Így aztán sok esetben az is kérdéses, hogy egyáltalán egy mottéval van-e dolga a kutatóknak. 

Viollet Le Duc illusztrációja La Tusque à Sainte-Eulalie d’Ambares mottéjáról

Mivel régészeti ismereteink ezek többségéről szegényesek, korabeli ábrázolásokat lehet még segítségül hívni a várak kutatásánál. Konkrétan magyar mottékról nem maradt fenn korabeli rajz, azonban az első korai ábrázolásokat az angliai normann hódítás történetét megörökítő bayeux-i kárpitról ismerjük. Ez a 11. század második felében, Hódító Vilmos hadjáratakor ábrázolja Normandiában Dol, Rennes, Dinan és Bayeux, Angliában pedig a hódító normannok által épülő Hastings mottéját. Hódító Vilmos stratégiája az volt, hogy a lehető leggyorsabban várak hálózatát építi ki a leigázott földön, hogy ezek a további hódítások kiinduló-pontjai lehessenek. A motték felépítéséhez nem kellett szakképzett munkaerő, egyes várak néhány hét alatt megépültek (egy legenda szerint volt, ami 8 nap alatt készült el). 

Bayeuxi kárpit részlete – Dinan mottéja

A Kárpát medencében temérdek esetleg motteként is azonosítható várhely van, de beható régészeti kutatás híján rendkívül nehéz feladat megállapítani egy lepusztult domb korát és eredeti funkcióját. Borsod megyében, a Bükk-hegység peremén például ötöt is jegyez a szakirodalom: a Leányvár és a Halomvár mellett Bükkábrány-Temető, Sajónémeti-Várhegy, Szihalom-Árpádvár. Ezek majd mindegyike feltételesen motte, azaz többféle elmélet létezik eredetüket illetően. Baráz Csaba szerint Szihalom dombja inkább egy őskori építmény, a bükkábrányi temető halma is inkább bronzkori vár, a Sajónémeti fölötti Várhegy kisebbik mottéja pedig nagy valószínűséggel huszita ágyúállás volt, hasonlóan a zagyvarónai Zagyvafő vára melletti ovális alakú erősséghez. Az Észak-Alföldön található szamosangyalosi Domahidy-hegy kapcsán is felmerült, hogy motte lehetett, a helyi lakosok szerint viszont 19. századi keletkezésű. Említhetnénk még a sorban Váchartyánt, a nyírkalászi Gara-halmot, a kerepesi templom dombot, és még sok másik helyszínt, amiről feltételezhető, hogy motte állt ott valaha.

Kanzach kortárs motte rekonstrukciója (Baden-Württemberg, Németország)

Hogy pontosabb képet kapjunk a motték méreteiről, vizsgáljuk meg a legnagyobb átmérő és a dombtető átlagos átmérőjének arányát: a 12. század elején épült Elmendorf kettős mottéjának (Doppelmotte) 5m és 7m magas dombjainak alap és platóátmérői: kb. 35 és 16m, illetve 45 és 22m. A 10. századi francia motték kisebb méretűek: Brettesville sur Laize, Villers-Canivet platóinak átmérője mindössze 20m, Saint-Viâtre átmérője 45m, a bajorországi Eichenhofen kör alakú árokkal védett területe 10-15m, Konzenberg 35m, Eberstall 20m, Hahnenberg pedig csak 10m átmérőjű. Ennek a korai vártípusnak tehát kicsi a mérete, a földkúpok átmérője általában 20m körüli, a platón pedig egy legfeljebb 8-10m oldalhosszúságú torony állhatott. A domb tetején kialakított sík platót általában nem építették be teljesen, ott több épület is helyet kaphatott. 

Turmhügelburg Lütjenburg, kortárs motte rekonstrukció (Németország)

A vártípust a német szakirodalom nem motténak nevezi, amennyiben a plató kicsi volt, amit a rajta emelt fa- vagy kőtorony teljesen lefedett. Ezeket magaslatra épült tornyos földvárnak (Turmhügelburg) hívják. Ezek elődjei a római limes dombra emelt, cölöpkerítéssel és árokkal védett, védőfolyosós és sátortetős őrtornyai (burgus), igaz ezek soha sem épültek mesterséges halomra. A magyar szakirodalomban a fából épült várak (castrum ligneum) talán egy része sorolható a motték közé. A Pécsvárad mellett található Kószavár is a kérdéses kategóriába esik, építési típusának  eldöntéséhez komolyabb régészeti kutatásra lenne szükség. Nyugat-Európában sok helyen építettek a közelmúltban valós méretű motte rekonstrukciókat korhű építőanyagokból. Ezek tanulmányozása is rendkívüli segítséget nyújtott rekonstrukciónk elkészítésében, mert így jól szemügyre vehetőek voltak az építményeken az ácsmunkák. Találunk ilyen várat a németországi Kanzachban (bár ez nem földhalomra épült), Vechta, Lütjenburg és Neuenrade városokban vagy a francia Saint Sylvain d'Anjouban, csak, hogy párat említsünk. A motték múltunk olyan emlékei, amelyek mulandó építőanyagaiknak köszönhetően nem sok tanulmányozni valót hagytak az utókornak, titkaik homályba vesznek, és tán pont emiatt olyan érdekfeszítőek még napjainkban is.

Saint Sylvain d'Anjou kortárs motte rekonstrukciója (Franciaország)

Máré vár - a Mecsek rejtett ékköve 2.

2016-ot írunk, és elérkezett az ideje, hogy újra elővegyem a Márévárról készített modellemet. Ezt nem csak a Pazirik Kft-nél rendelkezésemre álló technikai újítások és erőforrások indokolták, de idő közben Buzás Gergellyel aprólékosan átrágtuk a vár rekonstrukciójának kérdését. A kezdeti elképzeléseim többnyire naiv hibáktól hemzsegtek, bár kiváló alapot nyújtottak az új rekonstrukciós modell előkészítéséhez. A továbbiakban nem is szeretnék feleslegesen kitérni olyan kérdésekre, amit a korábbiakban már tárgyaltam, hanem szeretném bemutatni, hogy mi változott, és mivel indokoljuk mindezt. A vár modelljének felhasználásával animációs film is készül. Itt én inkább az érdekesebb technikai részletekre szeretnék kitérni, a többi attrakciót a Pazirik weboldalon lehet majd megtekinteni.

Máré vára XVI. század - elméleti rekonstrukciós kísérlet - Pazirik Informatikai Kft.

A legalapvetőbb változást a minőségi javuláson túl a terep jelentette. Ezúttal sokkal nagyobb területet készítettem el a vár környezetében, és sokkal pontosabban tartottam magam a valós terepvonulatokhoz. Ma már könnyű hozzájutni a tájak domborzatának 3 dimenziós felhasználású fájl állományához, így azt csak némileg kellett módosítanom a helyszíni bejárás alkalmával, amikor kollégáimmal felmértük a terepet, és légi felvételt készítettünk a várról. A helyszíni kőzet és a talaj gondos szemügyre vételén túl magával a várhegy alapkoncepciójával is el kellett némileg időznöm. 

Máré vára XVI. század - elméleti rekonstrukciós kísérlet - Pazirik Informatikai Kft.

Az alapvető hiba az eredeti modellemnél az erdő, amely ma is borítja a várhegyet. Ez anakronisztikus, mivel a középkori várak körüli területet nagy igyekezettel irtották. A középkorban ez a várhegy teljesen kopasz volt. Ennek ismeretéhez elég a kor hadászati logikáját figyelembe vennünk. Mit ér az erősség, ha az ellenség egész a falakig tud sűrű erdőben rejtőzve osonni? Nem is beszélve arról, hogy a fákra felmászva belátnak, vagy belőnek a várba. Harmadrészt pedig kiváló faanyagot biztosítana az ostromhoz a vár közvetlen tövében az erdő a támadók részére. Arról már nem is beszélve, hogy a vár a völgyet ellenőrizte, ergo rá kell látnia a védőknek a völgyre. Nem is ragozom tovább az ügyet... 

Máré vára XVI. század - elméleti rekonstrukciós kísérlet - Pazirik Informatikai Kft.

A környező hegyekre a korra jellemző helyi fafajok kerültek, kocsányos tölgy és bükk. A völgybe kis erdei út és patak is került, mely ma is ott folyik. A középkori források alapján, Magyaregregy külterületén 18 középkori elpusztult faluról tudunk. A községtől, mintegy 5 km-re emelkedő Várhegy csúcsán épült a vár, nem kizárt, hogy a várhegy tövében akár több kisebb falu is létezett. Én ezeket nem jelenítettem meg, mert a rekonstrukció szempontjából irrelevánsak.

Máré vára XVI. század - elméleti rekonstrukciós kísérlet - Pazirik Informatikai Kft.

Maga a vár egyik legszembetűnőbb változása a vakolt fal, ami fehérre van meszelve. Nos, ez nem különleges dolog, hisz minden várat igyekeztek hasonlóan védeni a fagytól és a csapadéktól, ráadásul presztízs szempontból sem utolsó látvány a napfényben vakító fehér vár. Az épület körül latorkertként szolgáló cölöpsornak vannak régészeti nyomai, ezért ez felkerült a modell köré. Ugyancsak a cölöplyukak sugallják, hogy a külső vár kaputornya fából épült és nem kőből, csak a farkasverem volt kifalazva, ahogy ma is látható. Gergely értelmezése szerint a külső vár védelmi rendszere egy két toronnyal megtámogatott pártázatos kőfal, ami mögé cölöpsort verve földtöltés szolgált járószintként. A vár mai terepviszonyai alapján ezt nehéz elképzelni, mivel az alsó vár régészeti ásatásaikor elhordott nagy mennyiségű föld nem lett visszahordva a „helyére”. A további cölöplyukak alapján megsaccolható a faszerkezetű gazdasági épületek pozíciója és mérete.

Máré vára XVI. század - elméleti rekonstrukciós kísérlet - Pazirik Informatikai Kft.

Újabb szembetűnő újdonság a várfalak pártázatán konzolosan túllógó fa védőfolyosó, ami fazsindelyes nyeregtetővel van ellátva. Ennek létét a falsíkon kívülről látható gerendafészkek sugallták. A belső kaputorony magassága így indokolt, hogy a várfalak magasságáig felérjen, és így a kaputorony és a várfalon lévő kapu is egy szintre kerül. Indokolttá vált a fa szerkezetű lépcső, amely egy felfalazott farkasvermen keresztül vezetett a kaputoronyba. Ebben újabb farkasverem volt, amit egy középső tengelyen elbillenő híd zár le. A belső várfalon azonban már nem volt felvonóhíd, csak egy kétszárnyú vastag tölgyfaajtó. 

Máré vára XVI. század - elméleti rekonstrukciós kísérlet - Pazirik Informatikai Kft. Figurák: Digitális Legendárium

A belső vár épületeit Gergely nagy bizonyossággal felvázolta az ásatási rajzok figyelembevételével. A pécsi kőtárban található gazdag reneszánsz faragott kőanyag alapján ablakkereteket és ajtókereteket is tudtunk rekonstruálni. A korábbi elképzelésekkel ellentétben a zárt erkély részeként azonosítható darabok valójában inkább egy díszes kályha részei voltak. A gyönyörű faragott kőanyag arra enged következtetni, hogy a várban nem aprózták el a státuszt hirdető díszítéseket, így bátran helyeztünk a korban elterjedtnek számító bronz csúcsdíszeket a tornyok tetejére, bár ezek hitelességére nincs konkrét bizonyítékunk.

Máré vára XVI. század - elméleti rekonstrukciós kísérlet - Pazirik Informatikai Kft. Figurák: Digitális Legendárium

A modell legfontosabb újításait mind felsoroltam, ezeken felül csak apróbb esztétikai jellegű újítások történtek, illetve a XVI. századnak megfelelő öltözékkel pár embert is elhelyeztem a kompozícióban, ezekért köszönet a Digitális Legendáriumnak. A projektről további információkat a Pazirik weboldalon lehet találni: ITT

Források: 

G. Sándor Mária: Adatok Márévár építéstörténetéhez (Műemlékvédelem 1966/3) HA. 1.614

H. Nándori Klára: Márévár helyreállításának terve (Műemlékvédelem 1966/3) HA 1.614.

Szakértők: 
Buzás Gergely

Máré vár - a Mecsek rejtett ékköve

A Mecsek hegységben számos vár és erődített hely romját ismerjük, ezekhez rengeteg gyermekkori élményem fűződik, hisz pécsi lévén sokat jártunk kirándulni ezekre a helyekre. Ezért is választottam ki Máré várát elsőnek, hogy rekonstrukciót készítsek róla. A kezdetleges modellt nem régiben átnéztem, és modern szlenggel élve "felpimpeltem" egy magasabb minőségi elvárásoknak megfelelő szintre.

Máré vár - XVI. század vége - elméleti rekonstrukció

A Magyaregregy községtől mindössze 5km távolságra található Máré vár ma is álló épület, ódon falai a hegyen keresztülmenő hadi utat voltak hivatottak biztosítani. Előtte a helyén római kori őrhely volt, tehát története nagyon régre nyúlik vissza. Nem akarnék a vár történelmi adatainak leírásába belemenni, hisz írásomnak a célja sokkal inkább a rekonstrukció munkafolyamatának ismertetése, mint az amúgy wikipedián vagy a varak.hu oldalon megtalálható történeti áttekintés. 

Máré vár - XVI. század vége - elméleti rekonstrukció

Építéstörténeti szempontból megállapíthatjuk, hogy a vár falai konzerválódtak az első formájában (első írásos említése 1316-ból való), és az építését követő századokban minimálisan építették át. Az 1526 és 1537 közé keltezhető reneszánsz stílusú átépítés valószínűleg nagymértékben csak a palotaszárnyat érintette. A 16. századi rác-török átépítések leginkább a külső védműveket érintették, ekkor épülhetett a rondella, amiről ágyútűz alatt lehetett tartani a hegyoldalt. A területen feltárt cölöplyukak azt mutatják, hogy a vár külső fapalánkkal is meg volt erősítve ezzel egy alsó várat képezve. 

Máré vár - XVI. század vége - elméleti rekonstrukció

Bár a törökök javították és továbbfejlesztették az erődítéseket, végül valószínűsíthetően lőporrobbanás okozta a pusztulását. Az 1950-es évek végén feltárták és konzerválták, azóta is karban van tartva, és egy kiváló célpontja lehet a vár egy mecseki kirándulásnak.

Máré vár - XVI. század vége - elméleti rekonstrukció

Rekonstrukciójának elkészítése nem ütközött komolyabb problémába, hiszen falainak nagy része különböző magasságokban ma is áll. Azért választottam a XVI. század végi állapotot, mert erről az építési korszakról rendelkezünk a legtöbb információval.  A palotaszárny a középkor során reneszánsz stílusban átépült, amiről a fennmaradt töredékek tanúskodnak. A Bakics család címerét ábrázoló kőlelet segít a kormeghatározásban, de pontos képünk nincs a palota kinézetéről. Egy reneszánsz ajtókeret is előkerült a leletek közül, ami ugyancsak erre az átépítésre utal.

Máré vár - XVI. század vége - elméleti rekonstrukció

Mivel a vár még a puskaporos lőfegyverek kora előtt épült, jellegzetes zömök falai fedett pártázatos védőfolyosókra engednek következtetni, a belső udvaron szűken összezsúfolt épületek küllemére sok lehetőség nem képzelhető el. Mivel kisméretű, nem túl gazdag várról van szó, szinte biztos, hogy fazsindely fedésűek voltak az épületek.

Máré vár - XVI. század vége - elméleti rekonstrukció

Ha Pécs, vagy Komló környékén szeretnél kirándulni ez a vár egy kiváló úti cél lehet, s bár már az idő eljárt felette a rekonstrukciós ábrák segítenek visszaadni a hangulatát, milyen is lehetett Máré vár a középkorban. Ha nem is pont ilyen, de valami hasonló.

Máré vár - XVI. század vége - elméleti rekonstrukció

Források: 

G. Sándor Mária: Adatok Márévár építéstörténetéhez (Műemlékvédelem 1966/3) HA. 1.614

H. Nándori Klára: Márévár helyreállításának terve (Műemlékvédelem 1966/3) HA 1.614.

Üdvözlet

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy létrehozok egy blogot, nem is annyira azért, mert nélkülözhetetlennek érzem a blog írást az életemben, hanem inkább azért, hogy a munkáim itt mindenki számára megtekinthetővé váljanak, hiszen sokan nem követik a Facebookon posztolt képeket és írásokat. Úgy gondolom, hogy a rekonstrukciók, amiken dolgozom, egy közös célt szolgálnak, nemzeti hagyatékunk megőrzését és továbbörökítését az utókorra. Ehhez mindenkinek hozzá kell tudnia férni, különben semmi értelme az egésznek. Így aztán a blog írás mellett döntöttem, amit az a tény is igazol, hogy így legalább kommentárral illethetem a képeket és videókat. Remélem lesz, aki számára okoz az olvasás pár önfeledt pillanatot, mert nekem már akkor megérte foglalkozni ezzel. Első posztként megosztanék pár rajzot, amiket az előtt készítettem, hogy a 3D tervezés ismereteit elsajátítottam volna. Bár művészibb megközelítés, mégis sokkal időigényesebb, és pont azt a funkciót mellőzi, ami a 3D tervezés előnye, hogy a tudományos kutatások eredményeinek napvilágra kerülésével változtatni lehet rajta. Így az én 3D rekonstrukcióim soha nincsenek készen teljesen, csak "aktuális" állapotban tartom őket, és ha kiderül valami új felfedezés, ami változást eredményez a rekonstrukcióban, egyből készül a következő verzió. Íme, hát első naiv szárnypróbálgatásaim eredménye: