A kanizsai vár elméleti rekonstrukciója 1600-ban

A kanizsai vár 1600 körül madártávlatból, délnyugatról. Elméleti rekonstrukciós elképzelés Pazirik Kft. ©

   A kanizsai vár rekonstrukciós munkáit 2016-ban kezdtük el, amikor a Netta-Pannonia Környezetvédelmi Kft. akkori ügyvezetője, Horváth Balázs megkeresett minket. Őt nem csak a gyermekkora óta tartó vár iránti rajongása vezérelte, hanem az is, hogy az egykori erődítmény magja a cég telephelye alatt, a mai Vár utca környékén, az egykori szeszipari vállalat és az üveggyár helyén található. A modellezési és textúrázási munka koordinációját és oroszlán részét kollégám Maróti Zoltán végezte, Tabányi Balázzsal működtünk közre egyes feladatokban, én a berendezésben, pár élpület elkészítésében és az utómunkában vettem részt. 

   A szinte nyomtalanul eltűnt vár lokalizálását mindössze Méri István 1954–1957 között folytatott ásatásai segítették korábban. Ezek alapján tudtuk, hogy a szeszgyár épülete alatt húzódik a várkastély romja. Annak ellenére, hogy ritkaság számba menő módon nem múzeum, vagy állami szerv felkérésére dolgozunk, sikerült a projekthez megnyerni olyan szakértők segítségét, akik a legtöbbet tudták hozzátenni a kanizsai vár rekonstrukciós munkáihoz. Felbecsülhetetlen segítséget nyújtott Száraz Csilla, a kanizsai Thúry György Múzeum igazgatója, a várkastély elméleti rekonstrukciós munkáit pedig Szőke Balázs készítette, Buzás Gergely konzulensi közreműködésével. A vár, a benne található épületek és a környezeti táj szakértői hátterét pedig Kelenik József szolgáltatta. Az azóta eltelt években egyre több szakembert és technológiát tudtunk csatasorba állítani az erődítmény kutatásához, így a gyűjtött adatok kiegészültek talajradaros mérések eredményeivel is, amelyeket Dr. Páll Dávid Gergely készített, illetve Pánya István tájrekonstrukciós munkája folyamán rendkívül fontos támpontokat nyújtó archív légifotók is a látóterünkbe kerültek. 

   A továbbiakban megkísérlem összefoglalni, hogy a vár rekonstrukciójának első ütemét milyen adatok alapján, és miként végeztük el. A terület sűrű beépítettsége miatt, a LIDAR vizsgálat és a helyszíni bejárás sem bizonyult hathatós kiindulási pontnak, ezért kizárólag két támpontot sikerült találnunk: Méri István régészeti felméréseit, illetve Pietro Ferrabosco 1572-es hadmérnöki tervrajzait, amelyek annak ellenére, hogy a 16. század végén készültek, bámulatba ejtő pontosságot mutattak. Kelenik József német nyelvű írásos forrásokból fordított anyaga ugyancsak rendkívül hasznosnak bizonyult, hiszen részletesen leírták a vár építésének folyamatát, nemcsak a várfalszerkezetet ismertük meg, de méretek és mennyiségek is előkerültek – ezek segítettek pontos képet alkotni az építmény arányairól. Egyéb ábrázolásokat is felhasználtunk, melyeket később részletezek. 

Pietro Ferabosco felmérése, 1572 (Bécs, Hadilevéltár)

   Kanizsa várának építéstörténete jelenlegi ismereteink szerint a 13–14. század fordulóján indult és egészen 1702-ig, a vár pusztulásáig tartott. Ennek a mintegy négy évszázados történetnek három korszakából választottunk pillanatképeket. A várkastély három korszakának elméleti rekonstrukciója készült el, illetve a teljes vár 1600 körüli állapotának modellje. A belső vár építési periódusairól és rekonstrukciós elképzeléséről már megjelent a VKT magazin évkönyvében egy terjedelmesebb cikk Szőke Balázs tollából, ezért csak röviden szeretnék összefoglalni pár gondolatot az épületről. Az ötszög felé hajló négyzet alakú várkastélyt egy kis homokdombra emelték, főhomlokzata dél felé nézett. Vándor László szerint a vár központi épülettömbje azoknak a szabályos alaprajzú váraknak és palotáknak a csoportjába sorolható, amelyek az Anjou-korban jelentek meg, s melyeknek építése Zsigmond uralkodása alatt teljesedett ki. Az 1380 körül, gótikus stílusban emelt, torony nélküli épülettömb négy szárnya zárt udvart ölelt körbe. Az udvar egyik oldalán a mintaadó diósgyőri és zólyomi várakhoz hasonlóan árkádos loggia nyílhatott a földszinten. A vékony várfalakat szabályosan elhelyezett támpillérek erősítették kívülről. A vár emeleti részét védőpártázat zárhatta le, az ilyen torony nélküli középudvaros vártípusra jó példa az ozorai valamint a véglesi vár. A 15. század folyamán átépítették, amire nem csak a reprezentációs igények adnak magyarázatot, de a vár 1443. évi ostroma is. A déli oldal közepén, ahol a falak kissé szabálytalanul megtörtek, felépült egy magas kaputorony.
Az összefüggő, tömbszerű alapozásba a korábbi falak és támpillérek alapozását is belefoglalták. Az 16. században a Nádasdy család rezidenciája lett a vár, ekkor alakíthatták ki az udvar négy oldalán körbefutó loggiát, amely a felméréseken is jól kivehető. Ekkorra már egy újabb emeletet húzhattak az egykori védőpártázat helyére. Ezt az állapotot láthatjuk a vár 1600 körül készült, hitelesnek elfogadható ábrázolásán. 1555-re Kanizsa is a végvári rendszer része lett, emiatt 1558–59-ben újabb átalakításokra került sor. 1566-ban már a Balaton-Dráva közti főkapitányság székhelye Kanizsa. A Szigetvári ostrom után királyi kézbe került a vár, és egy új, korszerű erődítmény építése kezdődött meg, amely nagyobb létszámú katonaság állomásoztatására is alkalmas volt. A munkálatok 1568-ban indultak meg, de a fennmaradt jelentések szerint, csak az 1570-es évek végétől vettek komoly lendületet. Sajnos a tervezett erődítmény, melyet Ferabosco és Baldigara tervezett,
a pénzhiány miatt sosem épült meg teljesen. Az 1600-as török ostrom így a várat félkész állapotban érte, és ez meg is pecsételte további sorsát. Az ostrom után az oszmánok katonailag jól védhető állapotba hozták a várat, de erről a korszakról majd talán a későbbiekben fogunk értekezni. 

A kanizsai vár 1600 körül madártávlatból, északnyugatról. Elméleti rekonstrukciós elképzelés Pazirik Kft. ©

   A 1600-as, az ostromot megelőző állapot rekonstrukcióját a környezet elkészítésével kezdtük. Először meghatároztuk a vár és a város helyzetét a rendelkezésre álló adatok segítségével. Az első katonai felmérés és korábbi vízrajzi térképek adatai alapján kialakítottuk a környezet durva vázlatát, alapul véve a mai domborzat DDM (digitális domborzatmodell) adatait. A modellen a terep 100x100 km, a horizont a középponttól 50km-re van, így a madártávlati képeken a környező táj is hitelesen jelenhet meg. Ezen a ponton még mindig csak vázlatosan gazdagítottuk a részleteket: cserjés területek, nádasok, erdők, nyílt vízfelületek kerültek kialakításra. Egy későbbi fázisban a környék növényzetét alapos tájrekonstrukciós elvek alapján készítettük el, figyelembe véve a tájegység növénytársulásainak az adott domborzati és vízrajzi viszonyokra jellemző előfordulását. A tereppel egy időben a kastély modellezését is megkezdte a csapat másik fele. A szakértőktől kapott, a képkészítésre nem alkalmas CAD modelleket folyamatos egyeztetés mellett újra modelleztük az általunk használt célszoftverben. A modellezés után megkaptuk a textúrázási útmutatókat is, úgy, mint építőanyagoknak, falak díszítőfestésének meghatározása, így folyamatos egyeztetések mentén elkészült a végleges látványterve az épületeknek. 

A kanizsai vár 1600 körül madártávlatból, délnyugatról. Elméleti rekonstrukciós elképzelés Pazirik Kft. ©

   A vár falainak pontos nyomvonalát a Ferrabosco ábra pontos méretezései alapján, ismert referenciapontok alkalmazásával jelöltük a domborzati térképen. Ilyen ismert referencia pontok az ásatási rajzok támpontjai, illetve az archív fotókon jól kivehető várút. A várfalak szerkezetét tekintve szerencsés helyzetben voltunk, hiszen nem csak felmérések, de építési jelentések is rendelkezésünkre álltak. Például Arkhonat építőmester jelentése 1583 február-márciusából, Kielmann emlékiratának adatai (1583. március 23.), Ottavio Baldigara 1583. július 12-i jelentése, vagy Ferabosco jelentése 1578 szeptemberéből. A fal építésének módszereit és menetét részletesen lejegyezték, Kelenik József pedig a források magyar nyelvre történő lefordítását követően pontosan felvázolta azok szerkezetét. Az alkalmazott mértékegységek (bécsi mérték szerint) a következők voltak: Klafter (Kl): 1.89m (6 Fuß = 1 Klafter), Fuß (F): 0,316m, Kubikklafter: 6,822m³. A belső vár udvarának teljes feltöltése, valamint a külső vár bástyáinak és falainak megépítése 2Kl = 3,78m (fél)magasságig 49100 Kubikklafter = 334 862m³ föld megmozgatását tette volna szükségessé – nem csoda, hogy nem sikerült befejezni. Jól példázza a vállalkozás gigantikus mivoltát Kelenik József összehasonlítása, miszerint ez a földmennyiség E 500 0-9 típusú vasúti tehervagonokba rakodva (melyben a szállítható rakomány térfogata 36m³) 9302 vagonban férne el, ami egy 93 km hosszú szerelvényt jelentene. 

A vár és mezőváros alaprajza, 1587–1594 (Bécs, Hadilevéltár)

   Az építőkőben szegény tájegység miatt minden földből és cölöpökből épült, kivéve pár fontosabb épületet, amelyeket téglából emeltek. Az 1600-as, hitelesnek elfogadható ostromrajzon jól kivehetők a várban található építmények és azok jellege. Nagy részük a korra és tájegységre jellemző gerendavázas, paticsfalú épület volt, többnyire nád illetve zsindely fedéssel. A várban jól elkülöníthető a várkút, a szárazmalom, illetve a cölöpsorral körbevett lőszerraktár, melynek bejárata felhúzható kapuval, az első emeleten nyílt. A várkastély déli oldalán, az egykori várárok feltöltött helyén veteményes kert látható a rajzon. A város felé néző, téglából épült keleti kapuház is markánsan kiemelkedik az épületek tömegéből, vele egyvonalban a kortinák töltésére felvezető fedett „lépcsőházak” láthatók. A várat kettévágó vizesárok mentén emelt palánkfal és gerendákból épült bástyák is szépen értelmezhetők a rajzon. Az ötszögletű várnak 1600-ra még csak a keleti része készült el, két kazamatákkal ellátott hatalmas, korszerű olaszbástyával, a maradék három bástya félkész állapotban volt. A vár nyugati udvara még mocsaras, az elvadult sásos-nádas terület feltöltésére még nem került sor. Az erődön keresztül vezető gerendaút a nyugati oldalon az egyik bástya szomszédságában haladt át a várfalon, kapuja mellett fából épített erődített őrház állt. Ennek az épületnek is Kelenik József készítette el a méretezett tervét, amely alapján modelleztük. Az őrháztól pár száz méterre egy un. góré (a korra jellemző, fából épített őrtorony) ábrázolását láthatjuk. Innen, nagy magasságból kémlelhették az őrök a környező vidékeken zajló csapatmozgásokat. 

A kanizsai vár 1600 körül madártávlatból, délről. Elméleti rekonstrukciós elképzelés Pazirik Kft. ©

   Kanizsa városának rekonstrukcióját ezúttal csak vázlatosan készítettük el, ennek több oka is volt. Egyrészt a város a 17. századig könnyű szerkezetes, fa és patics építésű házakból állt, és sajnálatos módon számos alkalommal feldúlásra került az ellenség által. A felégetett várost többször építették újra, mely a végvári időben jellemzően már a katonák és családjaik lakhelye volt első sorban. Ezáltal a város kiterjedése, formája és pontos helye folyamatosan változott. Ásatási adatok sajnos csak kis számban állnak rendelkezésre, amelyek alapján igaz, be lehet határolni a városi erődítések cölöpfalainak egy-egy szakaszát, de hiteles nyomvonal rekonstrukciót nem tesznek lehetővé. A Ferabosco rajzokon látható város egy tervezett település, amely sosem épült meg abban a formában, az 1600-as ostrom ábrázolásain látható, hogy négyszögű, sarkain kerek bástyákkal megerősített palánkfal vette körbe a hevenyészett települést. Külön említést érdemel a három párhuzamos várárok, ami a vár árkától a városig fut. Ezek nem kizárólag védelmi céllal létesültek, hanem a természetes magaslaton fekvő város szilárd, homokos talajának csónakokon való szállítását is lehetővé tették a mocsaras udvarú vár feltöltési munkáinál. Gondoljunk bele, mennyivel egyszerűbb vízen szállítani nagy tömegű földet! 

A kanizsai várfal metszete Pazirik Kft. ©

   Végezetül a kanizsai, földből és cölöpökből épült várfal építésének lépéseit ismertetem, melyek ugyancsak Kelenik József kutatómunkájának eredményei. A mellékelt ábrán látható pontok magyarázata a következő: 

1. Mocsaras tó partján zsinórral kijelölik a nyomvonalat. 
2. Két sor cölöpöt vernek le, rőzsével megfonják. A mocsaras talajt kiemelik, majd ágakból font ún. leszék kerülnek a mederbe, amelyre homokos föld kerül. 
3. Lefektetik a tölgyfa kereszttartókat V alakban. 
4. A kereszttartók belső oldalához egyenes tölgyfákat állítanak, kissé befelé dőlve. 
5. A kereszttartókra földet hordanak, lefektetik a második sor kereszttartót. Kötéllel rögzítik ezeket. A fal külső síkját gerendákkal és rőzsefonattal erősítik meg, kívülről agyaggal tapasztják be, mögé agyagos földet döngölnek. 
6. A kész sáncra két egymás felé dőlt cölöpsort vernek, közé föld kerül. Ez lesz a mellvéd,  melynek belső oldalára egy padka készül a várat védő lövésznek. 

A várról készült hitelesnek elfogadható ostromrajz részlete

   Kanizsa kutatása jelenleg is zajlik, folyamatosan dolgozzuk fel a talajradaros eredményeket, talán kisebb ásatásokra is sor kerül a közeljövőben. Reményeink szerint az elkövetkező években újabb tudományos
felfedezésekkel gazdagodunk, és tovább árnyalhatjuk az egykori végvár építési periódusainak modelljét. Szeretnénk a mezővárosról alkotott képünket is tisztábbá tenni, de tervezzük a vár 16. század eleji állapotának és a török kori állapotnak a rekonstrukcióját is.

A kanizsai vár és a település 1600 körül madártávlatból, délnyugatról. Elméleti rekonstrukciós elképzelés Pazirik Kft. ©

A képeket itt lehet megtekinteni: http://kanizsavar.hu/
Pazirik weblink: https://pazirik.hu/projekt/kanizsa-egy-elfeledett-var-ujraeledese/

Szigetvár vára 1566 – rekonstrukciós kísérlet II.

Szigetvár vára 1566-ban északról, elméleti rekonstrukciós kísérlet (Pazirik Kft.)

   Szigetvár egyik legfontosabb történelmi emlékhelyünk, Zrínyi Miklós és katonái önfeláldozásának helyszíne. Hiába rendelkezünk számos korabeli írásos emlékkel és ábrázolással, a település 16. századi arca nagyrészt ismeretlen számunkra. Pedig régészeti ásatások folytak az elmúlt évszázadban több alkalommal is!  Kováts Valéria és Gere László munkája révén ismerjük a belső vár szerkezetének pár sarkalatos pontját, Hancz Erika kutatásai révén pedig az Óváros és az Újváros városárka és cölöpfala mutatkozott meg kis szakaszon. A város utcái alól ugyancsak kerültek elő érdekes részletek, mégis azt mondhatjuk, hogy az ásatások ellenére még mindig rendkívül nehéz vállalkozás a város 1566-os állapotának elméleti rekonstrukciója. Mi mégis belevágtunk a Pazirik csapattal, Kelenik József és Buzás Gergely kutatásai mentén, továbbá Varga Szabolccsal, Lebedy Jánossal és Szőke Balázzsal konzultálva. 

   Az első és legfontosabb feladat az írásos emlékek vizsgálata volt, ahol Kelenik József a német és latin nyelvű eredeti forrásokat értelmezte újra, mivel a magyar nyelvű fordításokban sokszor olyan különbségek jelentek meg, amik változtattak az értelmezésen. Igyekeztünk távol tartani magunkat Bende Lajos és Németh Béla következtetéseitől, melyek egy része mára megdőlt. 

Szigetvár 1566-ban nyugatról, elméleti rekonstrukciós kísérlet (Pazirik Kft.)

   Ezek után a veduták kerültek górcső alá, amelyeket, mint közismert, erős fenntartásokkal kell kezelnünk. A rajzok többsége nem a helyszínen és nem az adott korban készült, ezért sok fiktív és szimbolikus részlet található rajtuk. Mégis egyes részletek fontos információkat hordozhatnak. A munka szempontjából a Leandro Anguissola által készített hadmérnöki felmérés jelenti a legbiztosabb alapot, ami közvetlenül a törökök kiűzése után készült. Bár a törökök átépítették az erődítményt, sok részlet mégis fennmaradt, a hadmérnöki ábrázolás pedig meglepően pontos. Pánya István segítségével pontosan georeferálható volt a mai szatellit térképre. A LIDAR felmérés és a domborzati rajz ugyancsak sokat elárult a város egykori állapotáról. Egyes esetekben az írásos kútfők konkrétan említenek épületeket, míg más esetekben éppen, hogy csak utalás szintjén. Igyekeztünk az elméleti rekonstrukciónkat ezek mentén felépíteni, korabeli analógiákra támaszkodva. Nézzük hát a hármas tagolású város legfontosabb jellemzőit! 

   Szigetvár legfontosabb része egyértelműen a vár, az a végső menedékhely, ahová Zrínyi a legnehezebb órákban vonult vissza. Az ő korában a vár külső és belső várból állt, melyeket egy cölöpökkel megerősített falú vizesárok választott el egymástól. Ezek ún. modus hungaricus, azaz levert cölöpök közé döngölt föld technikájával épült falakkal rendelkeztek, amelyek a kor tüzérsége ellen a legjobb védelmet biztosították. 

   A belső vár központi épülete a kerek téglatorony, melynek tetején óra, harang és felfegyverzett őrhely is helyet kapott. Minden valószínűség szerint puskaport tároltak a belsejében. Ez a torony a középkori eredetű, négyzet alaprajzú, téglából épült lovagvár észak-nyugati sarkához épült. A középkori vár falait 1556-ban jelentősen megrongálta az Oszmán tüzérség. Zrínyi korában már védelmi szerepet aligha tölthetett be, így nem is említik. Nagy valószínűséggel ez az épület, amit „bastia lapidea versus occidentem” (azaz kő bástya nyugat felé) néven említenek 1556-ban, amikor ez az épület még komoly védelmi szereppel bírhatott. 

Szigetvár 1566-ban délnyugatról, elméleti rekonstrukciós kísérlet (Pazirik Kft.)

   Zrínyi korában már nem említenek kőből vagy téglából épült bástyát, mivel 1556 után a teljes vár egységesen újjáépült Paolo Mirandola tervei szerint. Az erődítmény különlegessége, hogy az ágyúkazamaták egyszerűsített változatával, a szigeti lövő lyukként emlegetett újítással lett megépítve, mely lehetővé tette, hogy a bástyaudvarból a talaj szintjén lehessen lőni az ellenséget. Nem kizárt, hogy a kötőgátak mentén is voltak ilyenek. Ezeket a lőréseket említik egy német forrásban és arra is kitérnek, miszerint ezek a nyílások túl szűkek voltak Szigetváron, ami miatt az ágyúlövések pontatlanná váltak. 

   A belső várban feltehetően több tégla építésű torony is magasodott. Ezek nem csak az írásos kútfőkben kerülnek említésre, de némelyikük alapját régészeti kutatás is igazolja. Kováts Valéria a várnagy lakóépületeként (domus castellanus) azonosította a négyszögletű épületet, melynek a vizesárokra néző fala meghaladta a 2 méter vastagságot, ezzel azt bizonyítva, hogy a belső vár erődítésének szerves részeként működött. Az épület az ostrom során megsérült, erre utalnak a környékén feltárt vassal, rézzel összeégett téglatömbök és a felismerhetetlenségig deformálódott használati tárgyak, sérült csontvázak. Az építmény Buzás Gergely elképzelése szerint egykor barbakánként, vagy kaputoronyként működhetett, még a négyszögletes lovagvárhoz építhették, mint a bejárat megerősítését szolgáló védművet, később változhatott meg a funkciója. Minden bizonnyal ez az épület volt Zrínyi lakhelye 1566-ban. 

Leandro Anguissola rajza Szigetvárról, 1689

   A belső vár kaputornya, a kirohanás helyszíne nyomtalanul eltűnt, bár a híd helyét és a felrobbant torony omladékait Kováts Valéria pontosan meghatározta. Az ábrázolásokon is többnyire feltűnik az épület. 

   Háborús időkben nem volt ritka, hogy romos épületek vagy akár ép házak tetőszerkezetét eltávolítva, a falak közti területet földdel megtömve ágyúdombot hoztak létre. Ezek a platformok arra voltak alkalmasak, hogy a várvédők tüzérséget tudtak elhelyezni egy relatíve magas ponton, ahonnan távolabbra tudtak lőni, mint alacsonyabb pozícióból. A szigetvári vár esetében a korabeli ábrázolásokon több ilyen ágyúdombot is láthatunk. Az 1556-os ostromig több helyen említik a szentegyházat, azaz a vár területén lévő templomot. Ez egyértelműen a vár kapujához közel, a déli várfal mellett lokalizálható. A források szerint az ostromban a török tüzérség egyik célpontja volt, így nagy valószínűséggel komoly károkat szenvedett el az épület. 1566-ra már egyetlen említésben sem szerepel a templom. Viszont megjelenik egy új objektum: a Hegybástya. Ennek helyét ugyancsak a déli fal mentén lehet meghatározni, annál is inkább, mivel az Anguissola rajzon is látható az ágyúdomb, az Ali-pasa-bástya vagy „dzsenki-zádé”, melyet Evlija Cselebi „hegydarabhoz hasonló”-nak jellemez. A veduták közül számos ábrázol egy téglalap alaprajzú épület falai közé döngölt földből készült ágyúdombot az említett helyen, így feltételezhetjük, hogy a templom romos falait használták fel erre a célra. 

Szigetvár vára 1566-ban északkeletről, elméleti rekonstrukciós kísérlet (Pazirik Kft.)

   A vedutákon a várban látható kéttornyú épület feltehetően nem templomot ábrázol, hanem kastélyt, ami minden bizonnyal az 1409-es oklevélben említett néhai Lanceus udvarházának helyén (fundus curie) állhatott. Valahol a mai kastély és a dzsámi alatt keresendő ennek az épületnek a helye, sajnos semmi egyebet nem tudunk róla. Rekonstrukciónkban ezért csak szimbolikusan ábrázoltuk.  

   A várban található többi ház feltehetően egyszerű paticsfalú, vagy fából ácsolt, nád vagy zsindelyfedésű egyszintes épület volt. A várleltárakban említenek szárazmalmot, istállót és más gazdasági épületeket is. Vizet a várban több kútból is tudtak nyerni. A várkatonaság az ostrom alatt a földfalak aljába vájt, deszkával és gerendával kitámasztott fedezékekben lakott, ahol a lövedékek ellen védelmet találtak. 

„Die Vestung Zigeth in nider Ungaren“, Kupferstich (anonym) aus Wagner, Christlich- und Türkischer Staedt- und Geschichtsspiegel b. Koppmayer, 1687

   Az Óváros és a külső vár között átívelő hosszú híd volt az egyedüli építmény, amin keresztül a vár megközelíthető volt, hacsak nem csónakkal próbálkozott valaki. A híd a várat körülvevő mocsáron haladt keresztül, melynek közepe táján az Almás patak vízfolyása egy mélyebb medret alakított ki, ezt Anguissola hadmérnöki felmérésén is láthatjuk. Ez a nyílt vízfelületű mélyebb árok fölött törték meg a hidat egy felvonó szerkezettel, amelynek őrségét kis fából ácsolt épület védte. Ez a kis épület minden korabeli ábrán jól kivehető. 
Az 1651-es conscriptio említi Platea Magna néven az Óváros központi terét, ami valójában egy kiszélesedett utca lehetett. Az Anguissola rajzokon ábrázolt utcaszerkezet már a török kori állapotot mutatja, azonban ez nagy valószínűséggel nem változott sokat Zrínyi ideje óta. Az Óváros fontosabb utcáit fa gerendákkal, un. deszkafedéssel borították, hogy a szekerek a mocsaras, sáros talajon könnyebben haladhassanak. Erről Evlia Cselebi is beszámol útleírásában, a fedés maradványai régészeti feltárások alkalmával is előkerültek a mai napig középkori nyomvonalukban futó utcák felbontásakor. 

   Az óvárosi templom kérdése az egyik legproblémásabb Szigetvár rekonstrukciója kapcsán. Az írásos anyagban egyetlen direkt említés sem található a templomról, amelyet hatalmas kéttornyú épületként ábrázolnak a jobbára 17. századi veduták. Ezen rajzok hitelessége és pontossága erősen megkérdőjelezhető, ráadásul az ábrázolt épületek sokszor csak szimbolikusan vannak megjelenítve. A török korban készült rajzok esetén néhol a mecseteket egyszerűen templomként ábrázolják, mint magától értetődő előzményt, mivel a törökök sokszor keresztény templomot alakítottak át dzsámivá. Az egyedüli biztos pont, amiből kiindulhattunk Leandro Anguissola hadmérnöki felmérése, amelyen a veduták ábrázolásával ellentétben, a ma is álló Szent Rókus plébániatemplom - akkoriban Ali pasa dzsámija látható ezen a helyen. Továbbá a Pécsi-kapu mellett egy másik török dzsámi alaprajza is megfigyelhető. Feltűnhet a figyelmes szemlélőnek, hogy ez utóbbi épület a törököknél szokásos Mekka felé tájolt mecsetekkel ellentétben keletelt, ami esetleg korábbi keresztény templom falainak felhasználását sejtteti. Napjainkban a Páduai Szent Antal barokk templom áll ezen a helyen. Mivel a középkori Szigetvár kőben nem bővelkedett, városi épületeinek nagy része fából, vagy patics fallal készülhetett. 

Leandro Anguissola rajza Szigetvárról és környékéről, 1689

   Ebből a megfontolásból készítettünk a helyszínre egy, a környékre jellemző, fa szerkezetű templomot, különálló haranglábbal. A hadmérnöki rajzon ábrázolt négyzetes alaprajz is erre a típusra enged következtetni. 

   Az Óváros keleti és nyugati kapui kaputornyokkal lehettek megerősítve, melyek előtt kihegyezett cölöpökből épült védmű húzódott. Az Óváros déli kapuján keresztül lehetett az Újvárost megközelíteni. 

   Zrínyi Miklós a szigeti várat a bécsi Haditanács támogatásával erősítette meg, mikor az Újváros építésébe (1564–1565) fogott. Az itt alkalmazott egyszerű palánk sokkal hevenyészettebb erődítésnek számított, mint az Óváros és a vár földdel tömött falai. Az Újvárosban csak egyszerű házak sorakoztak, amelyek a katonaság elszállásolására voltak hivatottak. Valószínűleg ezért sem tartotta meg a török az ostrom után ezt a városrészt, csak az Óvárost (annál is inkább, mert az Újváros teljesen leégett az ostrom során). 

   Az Újváros kapui kapcsán vegyes kép alakul ki bennünk, ha a vedutákat nézegetjük. Bár Budina krónikájában található egy utalás a déli kaput illetően, nagy valószínűség szerint keletre is nyílt bejárat, illetve kellett, hogy legyen nyugatra is egy kisebb bejárat a malom felől. 

Szigetvár vára keletről, elméleti rekonstrukciós kísérlet (Pazirik Kft.)

   A várat körülvevő mocsár az Almás patak gátakkal való felduzzasztása révén jött létre. A felduzzasztott tó vizét aztán zsilipeken keresztül engedték az Óváros árkába, majd az Újvároséba, melyből ugyancsak egy zsilipen keresztül folyt tovább. Ez a zsilip mellé malmot is építettek. A komolyabb esőzések esetén a megnövekedett vízmennyiséget további levezető csatornákon tudták leengedni. 

Szigetvár belső vára északról, elméleti rekonstrukciós kísérlet(Pazirik Kft.)

   A város erődítési rendszeréhez a falakon és a mocsáron túl hozzátartoztak még az ún. górék – (fából ácsolt őrtornyok, és az ún. sorompók – (kihegyezett cölöpkerítésekből álló védelmi rendszer), melyeket a várostól ágyúlövésnyi távolságra építettek.
   A várost körbevevő tájat és növényzetet relatíve egyszerű volt rekonstruálni, mivel a környéket elég egyértelműen jellemzik az írásos kútfők, a korabeli növényzet összetétele ismert, a domborzati ismereteink pedig segítenek a mocsaras részek meghatározásában. Szigetvár elméleti rekonstrukciója minden bizonnyal árnyaltabb képet mutat majd a jövőbeni régészeti kutatások fényében.  A 3D modell könnyű kezelhetősége révén, könnyen tudjuk javítani a problémás részeket, de addig is marad ez a változat, amelyet jelenlegi ismereteink alapján, minden bizonnyal a vár és a város leghitelesebb elméleti rekonstrukciójának tekinthetünk.

Szigetvár vára 1566-ban északnyugatról, elméleti rekonstrukciós kísérlet (Pazirik Kft.)

További képek: PAZIRIK WEB
Régi cikk: ITT

Szigetvár vára az 1566-os ostrom előtt – rekonstrukciós kísérlet

Szigetvár várának 1566-os rekonstrukcióját már rég óta fontolgattam, hogy elkészítem, nem csak azért, mert egyik legismertebb történelmi eseményünk helyszíne, de azért is, mert lévén pécsi vagyok, gyerekkoromban gyakran jártam a várban, ahol sosem tudtam elképzelni, hogy valójában honnan is rohant ki Zrínyi. Szigetvár várának kutatása napjainkban is zajlik, de még a közelmúlt régészeti eredményei sem hozzáférhetőek az általános nagyközönség számára, ezért én is többnyire az eddig kiadott legteljesebb anyagból – az ostrom 400. évfordulójára kiadott Szigetvári Emlékkönyvből gyűjtöttem információt, kiegészítve a vár múzeum kiállított anyagaival. A kora újkori metszeteken és rajzokon, illetve a túlnyomó részt Istvánffy Miklós és más vele egy korban élő személyek írásain alapuló kutatómunka elvégzése után Kelenik Józseffel és Buzás Gergellyel is egyeztettem a vár rekonstrukció kapcsán, viszont az utóbbi években Szigetváron ásató régészekkel való egyeztetés azonban még hátravan.

Szigetvár külső, középső és belső vár - rekonstrukciós elképzelés

A rekonstrukció a várra koncentrál, tehát az Óváros és az Újváros még nem készült el, ezekre nem is fókuszáltam a munka során. Írásomban azonban kitérek majd pár mondat erejéig ezekre a részekre. A vár az ostrom előtti állapotában látható, ahol egy portyára indul a vár katonasága. Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy megköszönjem Hajnal Ödön barátomnak, hogy a katonákat biztosította a jelenethez. Kollégáim pedig a Pazirik Kft-nél felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtottak a minőségi megjelenítés terén.

Szigetvár külső, középső és belső vár - rekonstrukciós elképzelés

Lássuk hát a várat, ami egy szabálytalan, nyújtott négyszög alakú külső tornyokkal ellátott, belső, középső és külső várból álló erődítmény! A külső vártól vizesárokkal leválasztott középső várban külön védelmi övet alkot az egykori gótikus lovagvár omladozó maradványa, amely palánk erődítéssel lett megtámogatva. Ennek a romos épületnek a története évszázadokkal korábbra tekint vissza. Kováts Valéria szerint a görög származású Anthemi család egyik tagja, Antheminus Oswald vette meg a szigetet, aminek északnyugati részén építette fel ezt a várat. A 10 m átmérőjű, 1,5 m falvastagságú, három emeletes, kerek, feltehetően pártázatos tornyot a szakirodalom egy ideig korábbinak tartotta a négyszögletű várnál, de a későbbi kutatások azt állapították meg, hogy a kerek torony később lett hozzáépítve a várfalakhoz. A torony nagyobb méretű sárgás színű téglákból épült, míg a várfalak kisebb méretű vöröses színű téglákból. Lebedy János írásában merült fel, hogy ez az épület korábbi múltra tekint vissza: "a régészeti kutatások és azok megjelent eredményei, továbbá az oklevelekből kikövetkeztethető adatok alapján az, hogy a lovagvár, melyről nincs szó az írásos emlékekben, lehetséges hogy, egy olyan korban épült, mely megelőzi a XIV-XV. század fordulóján felemelkedő Antimus család itteni birtoklását." Később ezt a belső várat délről és nyugatról egy középső vár ölelte körbe, melynek emeletes kaputornya - az alvárnagy lakásával - dél felé nézett. Ebben a középső várban még több épület is állt, amiről biztosan tudunk, az Zrínyi Miklós szállása, ami minden valamiféle palotaépület vagy torony lehetett, illetve kissé odébb egy gazdasági épület. Ezt a kettős belső várat északról és keletről mocsaras tó védte, amit az Almás patak megduzzasztásával értek el. Déli és nyugati oldalát egy 15-20 méter széles és 4 méter mély vizesárok védte. Ezen híd ívelt át a külső várba – itt rohant ki valójában Zrínyi.

Szigetvár külső, középső és belső vár - rekonstrukciós elképzelés

A külső vár a modus hungaricus módszerrel készült, azaz vaskapcsokkal összefogott cölöpökből és gerendákból építették, melyek közé földet döngöltek, kívülről pedig sövényfonattal és sár fedéssel erősítették meg. A falakra nem épült pártázat, hanem gerendákból ácsolt fedezékek és földdel töltött, sövényből font kasok biztosították a védőknek a lövedékek záporában a relatíve biztonságos közlekedést a falakon. A külső várban lakó-és gazdasági épületek és egy szárazmalom is állt. A Bende Lajos által írt „Szigetvár ostroma 1566-ban” kiválóan összefoglalja a forrásokat, amik segítenek megérteni a vár felépítését és belső szerkezetét. A vár 1556. évi leltárja a következő objektumokat említi meg:

1.         Bastia lapidea versus occidentem (kőbástya északnyugat felé – valójában a belső vár)

2.         Altera versus aquilonem (másik bástya észak felé)

3.         Propugnaculum versus orientem (bástya kelet felé)

4.         Fortalitium versus Quinque Ecclesias (bástya Pécs felé)

5.         Propugnaculum angulare arcis exterioris (szögletes erősség a külső várban)

6.         Fortalitium versus Geresgal (bástya Görösgal felé)

Hans Siebmacher Ortelius Chronologia-jának illusztrációja, rézmetszet 1600-ból

A negyedik bástya neve azért Pécsi-bástya, mert a pécsi országút abban az időben nem a mostani helyén futott, hanem a Szabadság utcán a szemlék hegynek vezetett, majd Kis- és Nagypeterd felett Szentlőrincen át haladt Pécsre. Persze Szentlőrinc is északra feküdt akkoriban a mai településtől. Ezt a bástyát egyes írások Liget-bástyaként is emlegetik a vártó túlsó oldalán elterülő ligetes terület miatt. Az 5. számú bástya neve Hegy-bástya volt, de Kert-, sőt Déli-bástyának is mondták a tó déli partján elterülő királyi, vagy déli kertekre utalva. A 6. számú volt a Görösgali-bástya, amelyet a XVI. században Nádasdy-, de gyakran Sennyei-bástyának is hívtak. A tömörített föld falakra és bástyákra lejtős föld rámpák vezettek fel. A falak vastagsága 6-7 méter lehetett, magasságukat 7 méterre saccolják a szakértők. A bástyák magassága hasonló volt, viszont vázszerkezetük erősebb gerendákból és sűrűbben rakott volt. A Pécsi-bástya helyén végzett ásatási munkák anyaga alapján a várbeli bástyákat rótt, vagyis hosszában egymásra fektetett boronákból készítették. Zrínyi várkapitánysága idején a vár bejárata a Nádasdy-bástya mellett nyílt. A kaputól délre futott a tó vizén egy hosszú fahíd az Óvárosba, melynek közepén fából készült őrtorony állt – minden bizonnyal felnyitható híddal ellátva. A Bendeféle leírásban a következőket olvashatjuk:

„A várkapun belépve, jobbra egy épület támaszkodott a várfalhoz. Ebben lakott a várnagy. Innen kelet felé a déli fallal párhuzamosan egy sor házból álló utcácska volt. A bástyától északra a nyugati védőfal alatt ugyancsak egy sor házas utca volt, a bástyához közelebb álló épület istálló lehetett, mert mint tudjuk a szeptember 5-i tűzvészben ez gyulladt ki legelőször. Ott, ahol ma a török mecset áll, minthogy a legszárazabb hely volt a várban, egy épületben bizonyára élelmiszereket tartottak, s a mellette levő épületben konyhák lehettek.  Ettől északnyugatra, de már közel a belső vár hídjához egy kisebb épület állott, ebben tartotta Zrínyi a külső vár részére szükséges puskaport. A kis ház körül tágas tér volt, amelyet a leltár forum arcisnak nevez. A vár keleti fala alatt ugyancsak egy sor házas utca volt, amelyben leginkább lakások lehettek.”

Török miniatúra Szigetvárról - Topkapu Szeráj Múzeum, Hanzine 1339.

Ennek a bizonyos forum arcisnak északi oldalát a belső vár vizes árka és azon túl a sétálója övezte. Az árkon híd vezetett a belső várba, ettől keletre egy emeletes épület emelkedett, ez volt a várkastély, amelyben a várkapitány, személyzete és a vár gazdasági ügyeit intéző tisztviselők laktak. Néhány kamra, sőt lóistálló is feltételezhető az épületben. A palotaépület a külső vár felé vastag erős falakkal készült, amelyek egyúttal a védőfal feladatát is betöltötték, ablakok csak az emeleti részén voltak. A várkapun belépve a palotaépülettől északnyugatra egy udvar volt, amelynek közepén a három emelet magas, téglából épített kerektorony állt, lapos tetején két haranggal fölszerelt fából készült haranglábbal és a vigyázóőr számára egy kisebb fatoronnyal. Istvánffy megemlíti azt is, hogy a tornyon óra is volt. A torony két oldalához épületek támaszkodtak, amelyekben talán lakások lehettek, ezek az egykori gótikus vár falait követték. Így hangzik az óratorony korabeli említése:

„...az óvárast felette igen erősen rontatni kezdette vala, még az várnak töretéséhez is, az délre lévő királyi kertek felől az parasztságnak s kiváltképpen asapoknak munkájokkal, mind az árok széléig sáncot hányatni igyekezik vala, melyet véghezvivén, öt öreg álgyúkat s három közép forgó tarackokat elő vonata s abban helyheztete, melyekkel az vár közepin levő kerekded és téglából rakott tornyot (mely egyedül csak téglából, mészből, az többi penig mind nagy temérdek vassal egybefoglatatott, és földdel megtöltött, tölgyfákból erős mesterséggel állónak vala) felül letörete, hogy az harangnak reze, és az óra vasa s az ormozati lelőttetvén s lerontatván egyberomlanának.”

Szigetvár középső és belső vár - rekonstrukciós elképzelés

Vizet a várban több kútból is tudtak nyerni. A várkatonaság az ostrom alatt a földfalak aljába vájt, deszkával és gerendával kitámasztott fedezékekben lakott, ahol a lövedékek ellen védelmet találtak. A várban egy kis kéttornyú templom is állott, ami a Siebmacherféle metszeten is látható. Ebbe a templomba temették el a Sziget körüli harcban elesett Dersffy Farkas kapitányt, de más főrangúakat is az írásos emlékeink alapján. A templom máshol is említésre kerül:

„… 1553 július 20-án a várkapunál, a templom mellett.”.

„… a vár kapujához, mely a templom mellett van (ad portam arcis penes templum existentem)…”

„… Majd február 6-án ismét „a vár kapujához, mely a templom mellett van.”

                                             - Tímár György: Királyi Sziget, Szigetvár várgazdaságának iratai, Pécs, 1989. 126. o.

Szalay Ágoston „400 magyar levél a XVI. századból” (Pest 1861.) című munkájából idézve:

„Kegyelmed parancsolta vala, hogy Perneszy Egyed testét behozassam és tisztességgel temetessem; bizony azóta mind érte voltam, és nagy nehezen tőm szerét; most behozattam és valamely fő nép volt Szigetbe, mind az város elejébe küldtem presecioval elejébe és papokkal, én magam az város kapuján vártam, és itt benn a várban ugyanazon egyházba, azhon szegény Dersfy uram fekszik, ott temetettem el, zászlót csináltattam neki, és koporsót rótattam, és felül fekete gyásszal befedettem...”

Ugyancsak levélben maradt fenn, hogy 1556. június 21-én négy áruló kiszökött a várból, mikor a pasa elé vezették őket

„azt mondták, hogy ne vítassa onnan, hanem a vaskapu felől, az álgyúkat osztán így vitték napkelet felől az malomtul el. Most onnan lövik és dél felől, a szentegyház felől.” 

- a DK-i bástya ellenében a malomnál felállított ütegből átszállították az ágyúkat a törökök a külső vár kapuja ellenében a délnyugati bástyával szemközti helyre és a szentegyház felől lőtték a várat.

 Meisner Dániel metszete 1625-ből

Az Óváros és az Újváros felépítésére egy másik alkalommal fogok kitérni, amikor a modellnek ezek a részei is elkészülnek. Most, hogy górcső alá vettük a vár épületeit, vizsgáljuk meg az ostrom elleni erődítéseket és fegyverzetet! Egy levélből van tudomásunk arról, hogy az ostrom előtt nem jöttek meg az ígért hadiszerek, mindössze egy jelentéktelen mértékű szállítmány jött májusban: 3 középnagyságú faltörő, 2 hajító, 9 mezei ágyú, 2400 darab különféle ágyúkba való golyó, 350 db hosszú lándzsa és valamennyi vas és ólom. Zrínyi kb. 60 db ágyújának csak maximum a fele része volt messzebb hordó nagyobb löveg, míg a többi főképpen columbrina és szakállas lehetett. A két terjedelmes város és a vár védelmére a polgárokkal együtt mindössze 2300 katonával lehetett számolni. A katonai személyeken kívül sok paraszt, kőműves, ács, továbbá asszony és gyermek is volt a várban, ezek száma megközelítőleg 2000-re tehető. Tudjuk, hogy Zrínyi a vártól és a két várostól keletre, illetőleg az Újvárostól délre az összes fát kivágatta. Ennek több oka is volt, egyrészt kellett a faanyag a várba a javításokhoz és az ostromhoz, illetve az ellenség számára sem akartak faanyagot biztosítani a vár közvetlen közelében. A szigeti várvédő katonaságnak 80%-a magyar volt, a maradék horvát és német nemzetiségű.

Mathias Zündt - Szigetvár ostroma 1566-ban

Az ostrom menetébe belemerülni most nem áll szándékomban, de írásom zárásaként  érdekességképpen megemlítenék pár dolgot Zrínyi Miklós kirohanását illetően, amellyel kapcsolatban a köztudatban felettébb anakronisztikus képek élnek. A hiedelmekkel ellentétben Zrínyiék nem teljes páncélzatban és hadi öltözetben rontottak ki, épp ellenkezőleg. A vitézek tudták, hogy a halálba mennek, senki sem szeretett volna élve a törökök kezére jutni, hiszen az várhatóan kínhalállal végződött volna, például karóba húzás formájában. Zrínyi a visszaemlékezések szerint előhozatta Cserenkó Ferenccel égszínkék díszruháját, magára öltötte, díszes cipőt húzott, fejére gyémántforgós, kócsagtollal díszített kalpagot tett, nyakába medalionos nehéz aranyláncot akasztott, csuklóira pedig arany karpereceket rakott, dolmányának zsebeibe egy-egy selyemzacskóba varrt 100-100 magyar aranyat tétetett mondván: „Nem akarom, hogy aki holttestemet ki fogja fosztani, azt mondja, hogy semmit sem talált nálam”. A többi kincseit elégette. Zrínyi szöggel, kartáccsal töltetett meg egy mozsárágyút és azt a kapuban helyezte el. Az utolsó élő tüzér Szerecsen Márk készült elsütni az ágyút. Amikor nagy robajjal lecsapódott a csapóhíd, az egyik janicsár agyonlőtte ezt a tüzért. Ekkor Zrínyi parancsára Horváth György kivette a halott tüzér kezéből az izzó pálcát és ő sütötte el az ágyút. A kartács széles utat nyitott a janicsárok soraiban, megindult a kitörés. Zrínyi gyors léptekkel megindult, utána Juranics Lőrinc haladt, magasra emelve a dunántúli főkapitányság egyik oldalán Magyarország, a másikon pedig a király címerével díszített zászlaját. Hangsúlyozom, hogy gyalog történt a kirohanás és véletlenül sem lóháton. Ez fizikai képtelenség lett volna. Másrészt feljegyezték, hogy a belső várba betörő aga megtalálta Zrínyi kedvenc paripáját és hadizsákmányként elvitte. Zrínyi a hídon keresztülfutva kispuskájával egy agát lőtt agyon, majd elhajította a puskát, és szablyájával belevágott az ellenség sűrűjébe. A nagyvezér és a jelen lévő basák megadásra szólították fel, de ő tovább kaszabolt. Ekkor jobb mellén egy golyó találta el. Ekkor felemelkedett fél térdre és folytatta volna a harcot, de jobb halántékán is találatot kapott és a földre rogyott. Hadnagyai körbeállták és ádázul küzdöttek érte, de a törökök lenyomták őket rövidesen. A magyarok végső kudarcát még egy utolsó bosszú követte, amikor 3000 török elözönlötte a belső várat a kerek téglatoronyban tárolt puskapor felrobbant, és magával vitte őket szinte mind egy szálig.

Zrínyi kirohanása a "Neu-eröffnete Ott Pforte"-ban

A munka folytatása következik…

További felhasznált irodalom:

Erdei Ferenc: A szigetvári vár helyreállítása (Műemlékvédelem 1966/3) HA. 1.614

Lebedy János: http://www.kincsesziget.blogspot.hu/2013/11/v-behaviorurldefaultvmlo_914.html