Szigetvár várának 1566-os
rekonstrukcióját már rég óta fontolgattam, hogy elkészítem, nem csak azért,
mert egyik legismertebb történelmi eseményünk helyszíne, de azért is, mert
lévén pécsi vagyok, gyerekkoromban gyakran jártam a várban, ahol sosem tudtam elképzelni,
hogy valójában honnan is rohant ki Zrínyi. Szigetvár várának kutatása
napjainkban is zajlik, de még a közelmúlt régészeti eredményei sem
hozzáférhetőek az általános nagyközönség számára, ezért én is többnyire az
eddig kiadott legteljesebb anyagból – az ostrom 400. évfordulójára kiadott
Szigetvári Emlékkönyvből gyűjtöttem információt, kiegészítve a vár múzeum
kiállított anyagaival. A kora újkori metszeteken és rajzokon, illetve a
túlnyomó részt Istvánffy Miklós és más vele egy korban élő személyek írásain
alapuló kutatómunka elvégzése után Kelenik Józseffel és Buzás Gergellyel is
egyeztettem a vár rekonstrukció kapcsán, viszont az utóbbi években Szigetváron ásató
régészekkel való egyeztetés azonban még hátravan.
 |
| Szigetvár külső, középső és belső vár - rekonstrukciós elképzelés |
A rekonstrukció a várra
koncentrál, tehát az Óváros és az Újváros még nem készült el, ezekre nem is
fókuszáltam a munka során. Írásomban azonban kitérek majd pár mondat erejéig
ezekre a részekre. A vár az ostrom előtti állapotában látható, ahol egy
portyára indul a vár katonasága. Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy
megköszönjem Hajnal Ödön barátomnak, hogy a katonákat biztosította a
jelenethez. Kollégáim pedig a Pazirik Kft-nél felbecsülhetetlen értékű
segítséget nyújtottak a minőségi megjelenítés terén.
 |
| Szigetvár külső, középső és belső vár - rekonstrukciós elképzelés |
Lássuk hát a várat, ami egy szabálytalan,
nyújtott négyszög alakú külső tornyokkal ellátott, belső, középső és külső
várból álló erődítmény! A külső vártól vizesárokkal leválasztott középső várban
külön védelmi övet alkot az egykori gótikus lovagvár omladozó maradványa, amely
palánk erődítéssel lett megtámogatva. Ennek a romos épületnek a története
évszázadokkal korábbra tekint vissza. Kováts Valéria szerint a görög származású Anthemi család egyik
tagja, Antheminus Oswald vette meg a szigetet, aminek északnyugati részén
építette fel ezt a várat. A 10 m átmérőjű, 1,5 m falvastagságú, három emeletes,
kerek, feltehetően pártázatos tornyot a szakirodalom egy ideig korábbinak
tartotta a négyszögletű várnál, de a későbbi kutatások azt állapították meg,
hogy a kerek torony később lett hozzáépítve a várfalakhoz. A torony nagyobb
méretű sárgás színű téglákból épült, míg a várfalak kisebb méretű vöröses színű
téglákból. Lebedy János írásában merült fel, hogy ez az épület korábbi múltra tekint vissza: "a régészeti kutatások és azok megjelent eredményei, továbbá az oklevelekből kikövetkeztethető adatok alapján az, hogy a lovagvár, melyről nincs szó az írásos emlékekben, lehetséges hogy, egy olyan korban épült, mely megelőzi a XIV-XV. század fordulóján felemelkedő Antimus család itteni birtoklását." Később ezt a belső várat délről és nyugatról egy középső vár ölelte
körbe, melynek emeletes kaputornya - az alvárnagy lakásával - dél felé nézett.
Ebben a középső várban még több épület is állt, amiről biztosan tudunk, az
Zrínyi Miklós szállása, ami minden valamiféle palotaépület vagy torony
lehetett, illetve kissé odébb egy gazdasági épület. Ezt a kettős belső várat
északról és keletről mocsaras tó védte, amit az Almás patak megduzzasztásával
értek el. Déli és nyugati oldalát egy 15-20 méter széles és 4 méter mély
vizesárok védte. Ezen híd ívelt át a külső várba – itt rohant ki valójában
Zrínyi.
 |
| Szigetvár külső, középső és belső vár - rekonstrukciós elképzelés |
A külső vár a modus hungaricus
módszerrel készült, azaz vaskapcsokkal összefogott cölöpökből és gerendákból
építették, melyek közé földet döngöltek, kívülről pedig sövényfonattal és sár
fedéssel erősítették meg. A falakra nem épült pártázat, hanem gerendákból
ácsolt fedezékek és földdel töltött, sövényből font kasok biztosították a
védőknek a lövedékek záporában a relatíve biztonságos közlekedést a falakon. A
külső várban lakó-és gazdasági épületek és egy szárazmalom is állt. A Bende
Lajos által írt „Szigetvár ostroma 1566-ban” kiválóan összefoglalja a
forrásokat, amik segítenek megérteni a vár felépítését és belső szerkezetét. A
vár 1556. évi leltárja a következő objektumokat említi meg:
1. Bastia lapidea versus occidentem (kőbástya északnyugat felé
– valójában a belső vár)
2. Altera versus aquilonem (másik bástya észak felé)
3. Propugnaculum versus orientem (bástya kelet felé)
4. Fortalitium versus Quinque Ecclesias (bástya Pécs felé)
5. Propugnaculum angulare arcis exterioris (szögletes erősség a
külső várban)
6. Fortalitium versus Geresgal (bástya Görösgal felé)
 |
| Hans Siebmacher Ortelius Chronologia-jának illusztrációja, rézmetszet 1600-ból |
A negyedik bástya neve azért
Pécsi-bástya, mert a pécsi országút abban az időben nem a mostani helyén
futott, hanem a Szabadság utcán a szemlék hegynek vezetett, majd Kis- és
Nagypeterd felett Szentlőrincen át haladt Pécsre. Persze Szentlőrinc is északra
feküdt akkoriban a mai településtől. Ezt a bástyát egyes írások
Liget-bástyaként is emlegetik a vártó túlsó oldalán elterülő ligetes terület
miatt. Az 5. számú bástya neve Hegy-bástya volt, de Kert-, sőt Déli-bástyának
is mondták a tó déli partján elterülő királyi, vagy déli kertekre utalva. A 6.
számú volt a Görösgali-bástya, amelyet a XVI. században Nádasdy-, de gyakran
Sennyei-bástyának is hívtak. A tömörített föld falakra és bástyákra lejtős föld
rámpák vezettek fel. A falak vastagsága 6-7 méter lehetett, magasságukat 7
méterre saccolják a szakértők. A bástyák magassága hasonló volt, viszont
vázszerkezetük erősebb gerendákból és sűrűbben rakott volt. A Pécsi-bástya
helyén végzett ásatási munkák anyaga alapján a várbeli bástyákat rótt, vagyis
hosszában egymásra fektetett boronákból készítették. Zrínyi várkapitánysága
idején a vár bejárata a Nádasdy-bástya mellett nyílt. A kaputól délre futott a
tó vizén egy hosszú fahíd az Óvárosba, melynek közepén fából készült őrtorony
állt – minden bizonnyal felnyitható híddal ellátva. A Bendeféle leírásban a
következőket olvashatjuk:
„A
várkapun belépve, jobbra egy épület támaszkodott a várfalhoz. Ebben lakott a
várnagy. Innen kelet felé a déli fallal párhuzamosan egy sor házból álló
utcácska volt. A bástyától északra a nyugati védőfal alatt ugyancsak egy sor
házas utca volt, a bástyához közelebb álló épület istálló lehetett, mert mint
tudjuk a szeptember 5-i tűzvészben ez gyulladt ki legelőször. Ott, ahol ma a
török mecset áll, minthogy a legszárazabb hely volt a várban, egy épületben
bizonyára élelmiszereket tartottak, s a mellette levő épületben konyhák
lehettek. Ettől északnyugatra, de már közel
a belső vár hídjához egy kisebb épület állott, ebben tartotta Zrínyi a külső
vár részére szükséges puskaport. A kis ház körül tágas tér volt, amelyet a
leltár forum arcisnak nevez. A vár keleti fala alatt ugyancsak egy sor házas
utca volt, amelyben leginkább lakások lehettek.”
 |
| Török miniatúra Szigetvárról - Topkapu Szeráj Múzeum, Hanzine 1339. |
Ennek a bizonyos forum
arcisnak északi oldalát a belső vár vizes árka és azon túl a sétálója övezte.
Az árkon híd vezetett a belső várba, ettől keletre egy emeletes épület
emelkedett, ez volt a várkastély, amelyben a várkapitány, személyzete és a vár
gazdasági ügyeit intéző tisztviselők laktak. Néhány kamra, sőt lóistálló is
feltételezhető az épületben. A palotaépület a külső vár felé vastag erős
falakkal készült, amelyek egyúttal a védőfal feladatát is betöltötték, ablakok
csak az emeleti részén voltak. A várkapun belépve a palotaépülettől
északnyugatra egy udvar volt, amelynek közepén a három emelet magas, téglából
épített kerektorony állt, lapos tetején két haranggal fölszerelt fából készült
haranglábbal és a vigyázóőr számára egy kisebb fatoronnyal. Istvánffy megemlíti
azt is, hogy a tornyon óra is volt. A torony két oldalához épületek
támaszkodtak, amelyekben talán lakások lehettek, ezek az egykori gótikus vár
falait követték. Így hangzik az óratorony korabeli említése:
„...az
óvárast felette igen erősen rontatni kezdette vala, még az várnak töretéséhez
is, az délre lévő királyi kertek felől az parasztságnak s kiváltképpen
asapoknak munkájokkal, mind az árok széléig sáncot hányatni igyekezik vala,
melyet véghezvivén, öt öreg álgyúkat s három közép forgó tarackokat elő vonata
s abban helyheztete, melyekkel az vár közepin levő kerekded és téglából rakott
tornyot (mely egyedül csak téglából, mészből, az többi penig mind nagy temérdek
vassal egybefoglatatott, és földdel megtöltött, tölgyfákból erős mesterséggel
állónak vala) felül letörete, hogy az harangnak reze, és az óra vasa s az
ormozati lelőttetvén s lerontatván egyberomlanának.”
 |
| Szigetvár középső és belső vár - rekonstrukciós elképzelés |
Vizet a várban több kútból is
tudtak nyerni. A várkatonaság az ostrom alatt a földfalak aljába vájt,
deszkával és gerendával kitámasztott fedezékekben lakott, ahol a lövedékek
ellen védelmet találtak. A várban egy kis kéttornyú templom is állott, ami a
Siebmacherféle metszeten is látható. Ebbe a templomba temették el a Sziget
körüli harcban elesett Dersffy Farkas kapitányt, de más főrangúakat is az
írásos emlékeink alapján. A templom máshol is említésre kerül:
„…
1553 július 20-án a várkapunál, a templom mellett.”.
„…
a vár kapujához, mely a templom mellett van (ad portam arcis penes templum
existentem)…”
„…
Majd február 6-án ismét „a vár kapujához, mely a templom mellett van.”
- Tímár György: Királyi
Sziget, Szigetvár várgazdaságának iratai, Pécs, 1989. 126. o.
Szalay Ágoston „400 magyar
levél a XVI. századból” (Pest 1861.) című munkájából idézve:
„Kegyelmed
parancsolta vala, hogy Perneszy Egyed testét behozassam és tisztességgel
temetessem; bizony azóta mind érte voltam, és nagy nehezen tőm szerét; most
behozattam és valamely fő nép volt Szigetbe, mind az város elejébe küldtem
presecioval elejébe és papokkal, én magam az város kapuján vártam, és itt benn
a várban ugyanazon egyházba, azhon szegény Dersfy uram fekszik, ott temetettem
el, zászlót csináltattam neki, és koporsót rótattam, és felül fekete gyásszal
befedettem...”
Ugyancsak levélben maradt fenn,
hogy 1556. június 21-én négy áruló kiszökött a várból, mikor a pasa elé
vezették őket
„azt
mondták, hogy ne vítassa onnan, hanem a vaskapu felől, az álgyúkat osztán így
vitték napkelet felől az malomtul el. Most onnan lövik és dél felől, a
szentegyház felől.”
- a DK-i bástya ellenében a
malomnál felállított ütegből átszállították az ágyúkat a törökök a külső vár
kapuja ellenében a délnyugati bástyával szemközti helyre és a szentegyház felől
lőtték a várat.
 |
| Meisner Dániel metszete 1625-ből |
Az Óváros és az Újváros
felépítésére egy másik alkalommal fogok kitérni, amikor a modellnek ezek a
részei is elkészülnek. Most, hogy górcső alá vettük a vár épületeit, vizsgáljuk
meg az ostrom elleni erődítéseket és fegyverzetet! Egy levélből van tudomásunk
arról, hogy az ostrom előtt nem jöttek meg az ígért hadiszerek, mindössze egy
jelentéktelen mértékű szállítmány jött májusban: 3 középnagyságú faltörő, 2
hajító, 9 mezei ágyú, 2400 darab különféle ágyúkba való golyó, 350 db hosszú
lándzsa és valamennyi vas és ólom. Zrínyi kb. 60 db ágyújának csak maximum a
fele része volt messzebb hordó nagyobb löveg, míg a többi főképpen columbrina
és szakállas lehetett. A két terjedelmes város és a vár védelmére a polgárokkal
együtt mindössze 2300 katonával lehetett számolni. A katonai személyeken kívül
sok paraszt, kőműves, ács, továbbá asszony és gyermek is volt a várban, ezek
száma megközelítőleg 2000-re tehető. Tudjuk, hogy Zrínyi a vártól és a két
várostól keletre, illetőleg az Újvárostól délre az összes fát kivágatta. Ennek
több oka is volt, egyrészt kellett a faanyag a várba a javításokhoz és az
ostromhoz, illetve az ellenség számára sem akartak faanyagot biztosítani a vár
közvetlen közelében. A szigeti várvédő katonaságnak 80%-a magyar volt, a
maradék horvát és német nemzetiségű.
 |
| Mathias Zündt - Szigetvár ostroma 1566-ban |
Az ostrom menetébe belemerülni
most nem áll szándékomban, de írásom zárásaként érdekességképpen megemlítenék pár dolgot
Zrínyi Miklós kirohanását illetően, amellyel kapcsolatban a köztudatban
felettébb anakronisztikus képek élnek. A hiedelmekkel ellentétben Zrínyiék nem
teljes páncélzatban és hadi öltözetben rontottak ki, épp ellenkezőleg. A
vitézek tudták, hogy a halálba mennek, senki sem szeretett volna élve a törökök
kezére jutni, hiszen az várhatóan kínhalállal végződött volna, például karóba
húzás formájában. Zrínyi a visszaemlékezések szerint előhozatta Cserenkó
Ferenccel égszínkék díszruháját, magára öltötte, díszes cipőt húzott, fejére
gyémántforgós, kócsagtollal díszített kalpagot tett, nyakába medalionos nehéz
aranyláncot akasztott, csuklóira pedig arany karpereceket rakott, dolmányának
zsebeibe egy-egy selyemzacskóba varrt 100-100 magyar aranyat tétetett mondván:
„Nem akarom, hogy aki holttestemet ki fogja fosztani, azt mondja, hogy semmit
sem talált nálam”. A többi kincseit elégette. Zrínyi szöggel, kartáccsal
töltetett meg egy mozsárágyút és azt a kapuban helyezte el. Az utolsó élő tüzér
Szerecsen Márk készült elsütni az ágyút. Amikor nagy robajjal lecsapódott a
csapóhíd, az egyik janicsár agyonlőtte ezt a tüzért. Ekkor Zrínyi parancsára
Horváth György kivette a halott tüzér kezéből az izzó pálcát és ő sütötte el az
ágyút. A kartács széles utat nyitott a janicsárok soraiban, megindult a
kitörés. Zrínyi gyors léptekkel megindult, utána Juranics Lőrinc haladt,
magasra emelve a dunántúli főkapitányság egyik oldalán Magyarország, a másikon
pedig a király címerével díszített zászlaját. Hangsúlyozom, hogy gyalog történt
a kirohanás és véletlenül sem lóháton. Ez fizikai képtelenség lett volna.
Másrészt feljegyezték, hogy a belső várba betörő aga megtalálta Zrínyi kedvenc
paripáját és hadizsákmányként elvitte. Zrínyi a hídon keresztülfutva
kispuskájával egy agát lőtt agyon, majd elhajította a puskát, és szablyájával
belevágott az ellenség sűrűjébe. A nagyvezér és a jelen lévő basák megadásra
szólították fel, de ő tovább kaszabolt. Ekkor jobb mellén egy golyó találta el.
Ekkor felemelkedett fél térdre és folytatta volna a harcot, de jobb halántékán
is találatot kapott és a földre rogyott. Hadnagyai körbeállták és ádázul
küzdöttek érte, de a törökök lenyomták őket rövidesen. A magyarok végső kudarcát
még egy utolsó bosszú követte, amikor 3000 török elözönlötte a belső várat a
kerek téglatoronyban tárolt puskapor felrobbant, és magával vitte őket szinte
mind egy szálig.
 |
| Zrínyi kirohanása a "Neu-eröffnete Ott Pforte"-ban |
A munka folytatása következik…
További felhasznált irodalom:
