Várpalota vára a
Balaton és a Velencei tó között fél úton, a Bakony lábánál elterülő lápos,
ingoványos területen épült fel a Székesfehérvárról Veszprémbe tartó fontos
útvonal közelében. A középkorban csak Palota néven említett vár építésének
előzményei a közelben fekvő Bátorkő várával kapcsolatosak, hisz az azt birtokló
Újlaki család a 14. században kényelmesebb és tágasabb várat akart építeni
magának. 1397-ben említi először oklevél. Az elkövetkező évszázadokban többször
átépítésre és bővítésre került az épület, de jelen cikkben nem áll szándékomban
ebbe részletesen belemenni, mivel elkészült rekonstrukcióm Giulio Turco
itáliai hadmérnök 1572-es alaprajza alapján készült.
Az Angellini és a
Turco féle rajzok és a régészeti feltárások eredményeképp tudjuk, hogy a Hősök
terén álló szabályos, négyszögletű, belsőtornyos vár körül a XVI. században palánkfal
húzódott, amin belül 20 méter széles ellenlejtős vizesárok volt. Ez a vár
mögötti völgyből kapta a vizét. Valószínűleg a talaj lejtése miatt volt szükség
a déli oldalon a félköríves támfal megépítésére. A várárkon belüli külső falak
és az azt tagoló kerek tornyok és rondellák, illetve a kaputornyot védő
barbakán ma már nem állnak. A gyaloghíd és a kocsi híd között ábrázolt fal
minden bizonnyal a zsilipet foglalta magába. A kaputorony délkeleti sarkában ma
is látható a felvonóhíd láncainak kőbe vésődött nyoma. A vár négy tornyából
csak kettő maradt fenn, de a közelmúltban felújították az épületet és a hiányzó
két torony is pótlásra került egy bizonyos magasságban. A tornyokat összekötő
falak helyenként 5 méter vastagságúak. A kapuház feletti rész XVIII. századi
eredetű, a palota többi része különböző rendeltetésű helyiségeket és épületeket
rejt. Az eredeti palotaépület a mai déli szárny földszintjén, annak keleti
részén helyezkedett el, ettől északkeletre pedig a várkápolna található.
 |
| Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2014 |
A 60-as évek
régészeti kutatásai a falazatok mögül és alól az eredeti palota együttes négy
épületét szabadították ki, ezek egy méterrel mélyebb járószinttel rendelkeztek.
A palotaépület a mai várfalon kívül is folytatódott a Szabadság tér irányába,
ez a része még nem került feltárásra. A kiszabadított termekben talált leletek
közül a legnagyobb jelentőségű a palota ülőfülkés ablaka, amelynek káváját
egyik oldalon egy nőt, a másikon egy férfit ábrázoló, gyönyörű, színes
falfestés borít. A terem többi falfelületét is freskók borították, ebből
töredékek maradtak fenn.
 |
| Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2014 |
A vár
rekonstruálásánál jelentős problémát jelentett a szocialista érában elkövetett
barbár és szakmai hozzáértés nélküli átépítés. Nem csak jelentős részek
elbontása történt meg előzetes régészeti vizsgálat nélkül, de ugyancsak bármilyen
régészeti szakvélemény kikérése nélkül a vár falában a XVIII. században
létrehozott ablaknyílásokba XVI. századi ablakkereteket raktak, míg a
valóságban nem is voltak ablakok azon a részen az említett korban. Ezzel a
tematika nélküli átépítéssel sikeresen összezavarták a vár falainak korokra
levetített értelmezhetőségét. Még szerencse, hogy találtam erről bővebb
leírást.
 |
| Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2014 |
A régészeti leletek
és történelmi hagyatékok vizsgálata alapján egyértelműen kijelenthető, hogy
Palota nem csak egy pusztában álló vár volt, de kellett, hogy legyen egy kisebb
település is a vár közelében, ami már a 14-15. században minden bizonnyal
létezett. Rekonstrukciómban ezt nem ábrázoltam, csak pár leégett romos házzal
érzékeltettem. Ennek a településnek a pozícióját és méretét meghatározni
jelenleg nem tudjuk, így nem láttam értelmét a rekonstrukcióba való
belefoglalásának.
 |
| Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2014 |
 |
| A Turco féle rajz magyarázattal |
Azért választottam
az 1569-es ostrom utáni állapotát az építménynek a rekonstrukcióhoz, mert
egyrészt erről az állapotról van meg a leginkább részletes rajz, másrészt az
ostromban megkopott vár sokkal életszerűbb képet ad a valóságról, mint
egy "ép" vár. A valóságban a legritkább esetben volt egy középkori
épület ép és hibátlan. A viharos évszázadok alatt komoly amortizáció ment végbe
az épületeken, ezért ugyanúgy, ahogy napjainkban is van sok épület esetében, a várak egy része
mindig sérült, vagy romos állapotban volt, míg más részei fel voltak
állványozva, javítás folyt rajtuk. Egy ilyen állapotában sokkal életszerűbb kép
kapható a műemlékről. Továbbá Turco rajza is romos állapotában örökítette meg a
várat - minden bizonnyal a helyreállítás és fejlesztés lehetett a rajz
elkészültének elsődleges oka. Az egyik oldalon például palánknak ábrázol egy
falszakaszt, ami minden bizonnyal az évekkel azelőtti ostromokkor elpusztult
kőfal lehetett, és a palánk annak hevenyészett pótlásaként fogható fel. Az
Angellini által ábrázolt trapéz alaprajzú külső palánkfal - egyfajta huszárvár
Turco rajzán már nem jelenik meg, ezért azt feltételeztem, hogy addigra
elpusztulhatott. Ezért ábrázoltam ezt a palánkot felégetett, foghíjas és romos
falként.
 |
| Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2013 (korábbi verzió) |
A négy tornyot
azért ábrázoltam különböző állapotokban, mert így jobban látható a felépítése.
Eredetileg fából készült védőfolyosó vette körbe a tornyok tetejét, amit egy
gúla alakú tető fedett. A ma nagyméretű ablakként felfogható nyílások a tornyokon
valójában erre a védőfolyosóra nyíló ajtónyílások voltak. A romos tornyokon
látszik a még kiálló gerendákból, hol futott a folyosó.
Forrás:
Várnai Dezső:
Várpalota várának építkezési korszakai (Magyar Műemlékvédelem V. 1967-68 (Bp.
1970)
László Csaba: Újabb
kutatások a várpalotai várban
Gergelyffy András:
Palota és Castrum Palota (Magyar Műemlékvédelem V. 1967-68 (Bp. 1970) IV. 71.8
Dr. Antal József: Várpalota várai
(kézirat)
