A Tiszai Végvár - Szolnok 1552

Szolnok városának történelmi rekonstrukcióján évek óta dolgozunk Kertész Róberttel. Amíg ő újabb és újabb kutatási eredményeket osztott meg velem én folyamatosan fejlesztettem, javítgattam a modellt. A város 1600 körüli állapotának rekonstrukcióját már publikáltuk a 17. századi verzióval együtt. Az alábbiakban részben a modellezési munkákról fogok írni, részben pedig Robi tudományos munkájából szemezgettem. 



Persze mielőtt belekezdenék muszáj megjegyeznem, hogy már a film elkészülte óta is kerültek a felszínre új információk az erősségről, például bebizonyosodott, hogy kazamatázva is voltak a bástyák. Ezek nem jelennek meg a filmen, majd csak a következő verzióban várható, hogy megmutatjuk őket.

Szolnoki vár 1552 - rekonstrukciós elképzelés

A most fókuszpontba helyezett 1552-es ostromot megelőző állapot sok tekintetben az előző rekonstrukciós kísérletekhez már felállított hipotézisekre támaszkodik, sok elemet fel tudtam használni az előzőleg elkészített modellből. Persze  időközben az ismereteink is gyarapodtak, illetve a Modus Hungaricus erődépítési stílus technikai megoldásaival is jobban megismerkedtünk. Ez utóbbi rendkívül nehéz feladat, mert a föld-fa építőanyag sajátos jellegéből fakadóan napjainkra csak cölöplyukak maradtak fenn, a várfalak építési technikájára csak következtetni tudunk. Eltekintve egy-két speciális esettől, ahol a mocsaras talaj megőrizte a szerves anyagok egy részét, nem áll rendelkezésünkre túl sok forrás az építmény rekonstruálásához. 

A győri dunai bástya - a fotó készítője: Pazirik Kft.

Ilyen speciális esetek a győri dunai bástya földfelszín alatt megmaradt falazatai, vagy az 1932-ben Sőregi János vezetésével feltárt  Zsarókert néven ismert helyen egy középkori tölgyfavázas építmény maradványai. Az építmény legvalószínűbb, hogy ugyancsak egy erődített falazat maradványa. Az Alföldön nem volt sem építésre alkalmas kő, sem annak szállítására alkalmas út. Ezért itt úgy építettek várfalat, hogy kettős palánkot emeltek, amit sövény paticsfonattal vontak be, majd a közét meghordták földdel és azt jól megdöngölték. Sokszor csak sima egyszeres palánkfalat építettek földfeltöltés nélkül. Ahol a talaj szilárd volt, ott palánkok közé a földfalat a földre rakták. Ha viszont lápos, mocsaras, laza talajra építkeztek, ott gondoskodni kellett arról, hogy a földfal meg ne süppedjen. Ilyenkor a döngölt föld alá erős tartó talapzatot készítettek, általában tölgyfatörzsekből. 

Panyola tölgyfaépítmény - fotó: panyola.hu

A faanyagot ácsok rögzítették egymáshoz, ennek rekonstruálása rendkívül nehéz feladat. Dr. Kelenik József szerint még akadhat olyan öreg ács, aki ismeri a régi falusi malmok ácsszerkezetének titkait. Ők talán tudnának ebben a témában további ismeretekkel szolgálni. Az olasz Leone Andrea Maggiorotti leírta, hogy „Szolnok középkori várát, még az 1552-i ostrom előtt, Gabelli alakította át a bástyarendszerre, Speciecasa tervei szerint. A vár trapezoid alakú volt, négy sarokbástyával s a Tiszára néző homlokzat közepére tett ötödik, de a többinél kisebb, bástyával.” Kertész Robi tanulmányából tudhattam meg ugyancsak, hogy az árnyaltabb értelmezés csak hosszú évek előkészítő munkájának eredményeképpen, 2010-ben, a Bástya utca 9. szám alatti feltárás nyomán vált lehetővé, amikor egyértelművé vált, hogy egy mesterséges földműről van szó. Erről az ásatási naplóban 2010. augusztus 22-én az alábbi került rögzítésre: „Folytattuk az 1. cölöpárok feltárását. Egyértelmű megállapítást nyert, hogy a szóban forgó árkot nem az altalajba mélyítették, hanem egy szekunder helyzetben lévő, emberi tevékenység nyomait mutató töltésbe, mely kelet felé, a várárok irányába meredeken lejt. Összetételét tekintve az agyag a meghatározó: a cölöpárok oldalfalában a vastagabb sárga (agyag) és a vékonyabb fekete (mocsaras) talajrétegek felváltva követik egymást, amelyek minden kétséget kizáróan a várárok keleti szakaszának kiásásából származnak. Építését a következőképpen rekonstruálhatjuk: a frissen kitermelt agyagot és ártéri talajt ide szállították, majd rétegesen elterítették, és az egyes, még nedves állagú rétegeket folyamatosan döngölték, tömörítették. Végül pedig, amikor elérték a kívánatos magasságot, a felszínt elplanírozták. A két különböző genetikájú, eltérő fizikai összetételű talajt és altalajt úgy hordták fel fokozatosan, egyre magasabbra, hogy azok ne keveredjenek össze és így alakult ki a réteges szerkezet. Ezzel biztosították a töltés állékonyságát. A különböző rétegek nemcsak vertikálisan, az 1. cölöpárok metszetében érzékelhetőek, hanem horizontálisan, az A-szelvény nyugati felének frissen horolt felszínén egyaránt. Emiatt az nem homogén,  hanem mozaikos: a domináns sárga felszínen kisebb-nagyobb, szabálytalan alakú, fekete foltok észlelhetők. A töltés elkészülte után kerülhetett csak sor magának az 1. cölöpároknak a kiásására, majd a palánkkarók beállítására, valamint az árokból kidobott föld visszatöltésére és tömörítésére. Az árok betöltése kevert: sárga agyagból és fekete, apróra tört talajszemcsékből áll.” 

Szolnoki vár 1552 - rekonstrukciós elképzelés

Bár a vár falai időben elkészültek, a várost védő falak biztosan nem lehettek az ostrom előtt készen, mert a védők meg sem próbálták védeni a várost, a várba húzódtak vissza. Én a modellen építés közben ábrázoltam a városfalat, az árkok már kiásásra kerültek, a palánk viszont még sehol sem áll.

Szolnoki vár 1552 - rekonstrukciós elképzelés

A 14–15. századi leletek hiánya arra utal, hogy az ispáni erősséget az 1241. évi tatár pusztítást követően lényegében felhagyták és területén 1550-ig számottevő népesség nem telepedett meg. Ezt a feltételezést támasztja alá Salm főhadparancsnok az 1550. október 29-én kelt, salzburgi érsekhez írt levelében foglalttal, mely szerint a földvár a királyi kontingensek megérkezésekor puszta, tehát lakatlan volt. 1538. február 1-jén Szapolyai János vásártartási jogot adományozott Szolnoknak. Biztosra vehetjük, hogy a mezőváros lakosainak száma, valamint – ezzel együtt – a település mérete a korábbihoz képest jelentősen megnövekedett, határa délnyugat felé kiterjedt egészen a folyóig.Régészeti ásatások hiányában azonban nem ismert a beépített terület nagysága, továbbá az sem, hogy az ekkor állt házak elérték-e a nem sokkal később, 1551–1552-ben épített városfalat. Az 1546-ban összeírt népesség létszámadatai alapján feltételezhetően a település nagyságrendekkel kisebb, beépítettsége pedig mozaikosabb, szellősebb lehetett, mint a későbbi, török időkben. A tatár vész 1241-ben túlnyomó részt elpusztította Szolnokot. Ezt az is alátámasztja, hogy alig néhány évvel később telepeseket (hospeseket) költöztetnek ide, akiket az 1249. évi oklevelében IV. Béla földjeikkel (terram Zonuk hospitum castri Zonuk) Pál udvarbírónak adományozott. Az ezt követő háromszáz év során a települést hol ismét királyi, hol pedig megint magánföldesúri tulajdonban találjuk. 

Szolnoki vár 1552 - rekonstrukciós elképzelés

A 16. század első felére keltezett metélt-mázas díszkerámia és kályhacsempe töredékek alapján a jelenlegi közúti Tisza-híd jobb parti hídfőjének közelében a helyi társadalmi elit lakóhelye, egy udvarház hajdani léte valószínűsíthető. Szapolyai János bizonyságlevele és Wilhelm Dilichnek a török győzelem után közel fél évszázaddal megjelent könyvében található metszet alapján Szolnok központi részén nagy kiterjedésű vásártér helyére következtettünk.  A hadmérnöki felmérések és térképek adatai alapján még az nyilvánvaló, hogy 1551–1552-től az északnyugat–délkeleti irányú, városkapuhoz vezető egyetlen országút nyomvonala a jelenlegi Kossuth úttal megegyező lehetett.

Szolnoki vár 1552 - rekonstrukciós elképzelés

Mivel Szolnok középkori egyházairól rendkívül keveset tudunk, nem volt könnyű hipotéziseket felállítani. A középkori és kora újkori temetők kutatása még csak meg sem kezdődött a város területén. Így az írásos kútfőkre és ábrázolásokra voltunk kénytelenek hagyatkozni. „A helyes módszer az, ha első munkafázisban leszűkítjük a kört az ún. ősforrásokra, és kizárólag azokat vetjük elemzés alá. Ezt követően pedig az egyes részleteiket külön-külön vizsgáljuk meg tüzetesebben, viszont egyedül azokra építünk, melyek ellenőrizhetőeknek bizonyulnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy magán a metszeten megjelenített bármely mesterséges és természetes objektum valóságtartalma kizárólag akkor fogadható el, ha azt további direkt és/vagy indirekt, egymástól függetlenül keletkezett forrás megerősíti.” - írta le Csorba Csaba az eljárással kapcsolatban. 1550 előtt az Árpád-kori egyház jöhet csak számításba, amelynek végleges pusztulását nem a törökök okozták, ugyanis a templom 1550-ben, a királyi végvár létesítésével összefüggő grandiózus munkálatok során felmerült építőanyag-hiánynak esett áldozatul. A település a középkorban három templommal is rendelkezett. A legkorábbi az ispánsági várban épült 1030 körül és a mongolok pusztították el. A következő, már gótikus stílusban épített templom szintén a várszigeten, a későbbi vár Vízi-kapujának közelében állt. Kaposvári Gyula szerint „1551-ben, a vár felszerelésekor – mint biztonságos helyre – a lőport ide helyezték el.” Ez a megállapítás, hogy a vár felszerelésekor 1551-ben ide helyezték el a lőport, nem hihető, hiszen a források alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a lőporraktár már 1550 őszén állt.  Az 1973. augusztus–szeptemberi régészeti feltárás, valamint a 2013. augusztus 23-án folytatott geofizikai (földradar) kutatás eredményeinek értékelése alapján ugyanis megállapították a szakemberek, hogy a helyszínen egyedül az 1550-es években emelt uralkodói dzsámi, hozzávetőleg négyzet alaprajzú kupolaterének alapárkai, és későbbi épületrészek azonosíthatók, ellenben középkori templom nyomai nem kerültek elő. Az ezeket megelőző, 16–17. századi lőporraktár helye ismeretlen, csak a felépítéséhez igénybe vett építőanyag mennyisége, nyersanyaga és forrása áll rendelkezésünkre. Az 1550. őszi várépítés első két hónapjának személyes irányítását Bernardo de Aldana tábormester végezte, az 1550. október 23-án kelt levelében az alábbiakat közölte: „A lőport raktározó épületnél felhasználtak 5000 téglát egy düledező kápolnából és a temető falából.” Álmosdi Árpád építészmérnök szerint: "amennyiben 60 cm széles és 3 m magas falakkal kalkulálunk, akkor ebből csupán egy 2×3 m alapterületűre futotta volna. Így azt feltételezzük, hogy az 5 000 tégla mellett máshonnan további alapanyagokat (pl. téglát, követ) vehettek igénybe, és valójában nagyobbat, vagy pedig – az építkezés második és harmadik szakaszában – 1551 és/ vagy 1552-ben még egy másikat is létesíthettek". Egy a helyszínt kitűnően ismerő korabeli spanyol tábormester a tégla templomot bizonyára kis mérete miatt nevezte kápolnának: „A lőport raktározó épületnél felhasználtak 5000 téglát egy düledező kápolnából és a temető falából.” Levelének keltekor (1550. október 23.) az épület már romokban hevert és a cinterem kerítésével együtt bontás alatt állt. Kertész  Róbert megállapítása szerint tehát: "megalapozottan feltételezhetjük, hogy Szolnok legrégebbi, egyhajós, téglából épített, plébániajogokkal rendelkező templomát a 11. század első felében alapították, amely a téglakerítéssel övezett templom körüli temetővel együtt a váron kívül, attól keletre, a Zagyva bal partján lokalizálható." 

Szolnoki vár 1552 - rekonstrukciós elképzelés

Szolnok középkori egyházának létére a legelső kiindulópontot az 1571. évi defter őrizte meg számunkra. A város elfoglalása után 19 évvel készült összeírás ugyanis az adóköteles családfők neve mellett megemlít egy templomot. A törökök különadó (reszm-i kilisza) fizetése ellenében egyes templomokat meghagytak a keresztényeknek egyházi célokra. A megemlített templom csak a városban található templomra vonatkozhat, ugyanis a Bernardo de Aldana által említett Zagyva-parti téglakápolnát ekkorra már elbontották, a várnegyedben pedig 1552-től az oszmánok laktak, akik a birtokba vétel után nem sokkal később emelt dzsámiban imádkoztak. A templom  egy több mint 120 éve publikált tollrajzon is szerepel, amely közvetlenül a Szolnok 1552. szeptember 4-ei eleste után, 1553–1554-ben készült. Annak a hűtlenségi peranyagnak a mellékleteként maradt ránk, amit a vár feladása miatt a bécsi haditanács indított az egykori alkapitánnyal, Móré Gáspárral szemben. Készítőjét ugyan a dokumentumot közreadó Szendrei János nem tudta megnevezni, de az olasz nyelvű égtájjelzések (levante – kelet, ponente – nyugat) alapján feltételezte, hogy vagy a vizsgálóbizottságnak a haditanácsból való valamely tagja, vagy pedig a várépítésben részt vett egyik olasz mérnök rajza lehetett. Csupán egy vázlatnak tekinthető a rajz, méretaránya nincs, tájolása pontatlan. Az olasz építőmester az 1550–1552-ben kiépített várra fókuszált, amit alaprajzszerűen rajzolt le, viszont a tőle nyugatra található mezőváros felettébb elnagyolt. Gaballio a függőleges vonalakkal ábrázolt sáncrendszertől közvetlenül északra egy kifejezetten nagyméretű épület alaprajzát tüntette fel, amely téglalap alakú, keletelt tájolású, keletre néző fala pedig enyhén íves. 

Ez csak a középkori Szolnok legjelentősebb épülete, a támpilléres, gótikus templom lehet. A modellen az épületet vakolatlanul ábrázoltam, hogy az építőanyag jól látható legyen. Valószínűbb azonban, hogy eredetileg meszelve volt kívülről.

A film már évek óta készülőben volt, de csak az után nyílt lehetőség azon részek befejezésére, amik nem az én asztalomra tartoznak, hogy a Digitális Legendárium munkacsoport tagja lettem. A videó reményeink szerint csak a kezdet, 2 éve kezdtem el dolgozni rajta, de soha nem készült volna el, ha Sándor Jocó nem segít kiváló animációs szakértelmével, és köszönet Hajnal Ödönnek a narrációért és Takács "Jozzy" Józsefnek a zenéért.

Forrás:

- Kertész Róbert - „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” Szolnok ispán föld-fa vára

- panyola.hu

Történelmi rekonstrukciók modern eszközökkel

Napjainkban nem csak történelmi ismereteink és régészeti leleteink száma növekszik az idővel egyenesen arányosan, de a módszerek és az eszközök is fejlődnek, amelyekkel a tudomány kutatni és vizsgálni képes, ugyanakkor a nagyközönség számára is egyre valósághűbb módon tudjuk bemutatni eredményeinket. Napjainkban fémkeresők, talajradarok, lézerszkennerek, drónok, számítógépek és még rengeteg más eszköz áll a modern kutatók rendelkezésére a múlt megismeréséhez, feltérképezéséhez. Én most nem ezekről az eszközökről szeretnék írni, hanem az eredmények bemutatásának modern eszközeiről. A rekonstrukció azt a célt szolgálja, amit maga a történelem kutatása is - megismerni és hiteles képet adni elődeinkről és az általuk hátrahagyott örökségről. Én ezen belül is a történelmi épületrekonstrukciókról fogok bővebben írni. Ott, ahol nem áll módunkban építészetileg bemutatni egy adott romról, hogy egyes korokban milyen képet alkotott, csakis a virtuális megjelenítés áll rendelkezésünkre. Épületmakettekkel és rajzokkal nem egy kiváló szakember járult hozzá múltunk közelebbi megismeréséhez, de az igazi áttörést mégis a számítógépes 3D rekonstrukció hozta, amely lehetőséget nyújt számunkra különböző látószögekből és irányokból szemügyre venni a vizsgálni kívánt épületet, akár külső és belső képét is megismerni, virtuálisan bejárni helyiségeit. Fontosnak tartom itt tisztázni a különbséget 3D grafika és 3D megjelenítés között. Az utóbbi a néző által befogadott kép térhatását jelenti, amit általában speciális szemüveg és 3D kép vagy film segítségével idéznek elő. Sőt, az Oculus Rift megjelenése óta már ez a technológia is egy teljesen új szintre lépett.

GreenZero Eger filmje 3D verzió - Ezt csak 3D szemüveggel lehet nézni

A 3D grafika nem a térhatás látványáról szól elsősorban, a különbség a hagyományos rajzokhoz és festményekhez viszonyítva az, hogy az épület 3 dimenziós tervének adatai segítségével egy modell jön létre, amit bármilyen szögből nézhetünk, és így egy elkészült rekonstrukcióról számtalan látképet készíthetünk anélkül, hogy újból meg kéne azt rajzolni. A legszembetűnőbb különbség a hagyományos módszerekhez képest, hogy matematikai egyenletekkel és geometriai formákkal képezzük le a teret. Ez a technika sokkal aprólékosabb és hitelesebb képet tud alkotni egy épületről, mint a hagyományos rajz, mivel kedvünkre forgathatjuk, és nagyíthatjuk az ábrát. A megfelelő programozási munkákkal olyan virtuális túrákat hozhatunk létre, ahol nem egy mozgófilmhez hasonlóan ismerjük meg a teret, hanem magunk nézhetünk körbe és annyit időzünk az egyes részletek megtekintésével, amennyit csak kedvünk tartja. 3D filmes eljárással pedig egészen egyedülálló végeredmény hozható létre, hiszen így már egészen a realitás közelébe sikerül hozni egy épületrekonstrukciót. Eddig a poligon alapú modellek voltak széles körben elterjedve, de a legújabb technológia már 3D pontfelhőkből alkot képet, és nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez a jövő. Egyelőre azonban maradjunk a poligon alapú modellezésnél, amivel jómagam is foglalkozom!

A pontfelhőkkel dolgozó technológia egyik úttörője az Euclideon szoftvere

Hogyan is néz ki egy 3D rekonstrukció elkészítésének munkafolyamata? Nos, az előkészületek tekintetében semmiben nem tér el a hagyományos módszerektől, hiszen ugyanúgy hosszas kutatómunka előzi meg a tényleges tervezést. Amikor elhatározom, hogy elkészítem egy épület – mondjuk egy középkori vár modelljét, először is elolvasok minden fellelhető anyagot a településről, ahol az épület található. Ezt először az interneten megtalálható forrásokkal kezdem, majd jönnek a szakkönyvek. A komolyabb munkáknál felveszem a kapcsolatot olyan régészekkel vagy történészekkel, akik a témában jártasak és velük vitatom meg a kérdéses pontokat. Ez sokszor rengeteg olvasással jár, és sokszor koránt sem olyan egyértelmű az eredmény, mint gondolná az ember. Hiszen egy-egy kutató sem tud sokszor megegyezni különböző kérdésekben, és az évtizedek folyamán is folyamatosan változnak az elméletek. Van, hogy az összes forrás, ami rendelkezésemre áll, egy 19. század végi leírás, meg egy 1966-os összegzés, ahol a két szöveg tartalma jelentős különbségeket mutat – megfelelő magyarázat nélkül. Ilyenkor kell a szakmai segítség, de sokszor így is fantáziával kell helyettesíteni a hiányzó részeket. Miután sikerült minden szöveges anyagot áttekinteni, átnézem az összes rajzot és metszetet, ami fellelhető az épületről. Nagy segítséget tud nyújtani ilyenkor például Szalai Béla és Szántai Lajos „Magyar várak, városok, falvak metszeteken 1515-1800” című munkája. 

Egy töredéke annak a szakirodalomnak ,ami egy-egy komolyabb munkához szükséges mint forrás

A korabeli metszetekkel azonban óvatosan kell bánni, hiszen a metszetkészítők sokszor nem is jártak az adott helyszínen és csak valaki elbeszélése alapján, vagy korábbi metszetek alapján készítették el az adott látképet. Ez nem csak formai torzulásokat eredményez, hanem sokszor teljesen félrevezető – gondoljuk itt például a Szolnokról készült metszetekre, ahol rendszerint nem csak a vár formája hibás, de az alföldi települést sokszor hegyekkel ábrázolják a háttérben, illetve egyes metszeteken már a Tisza is hiányzik a város mellől! Sok metszet szimbolikusan ábrázol épületeket, eltúlozza méreteiket, vagy a készítő környezetében található építészet jellegzetességeit tükrözi. Nagy gyakorlat kell ahhoz, hogy a metszetek által nyújtott információkból kihámozzuk a valós, vagy jelentőségteljes adatokat. Ehhez a metszet történetét és készítésének körülményeit is meg kell vizsgálni, össze kell vetni más metszetekkel és leírásokkal. A hadmérnöki felmérések és helyszínrajzok már sokkal pontosabbak, de ezek szinte kizárólag katonai jelentőségű adatokat tartalmaznak, így mai térképekre való georeferálásuk után legfeljebb az erődítések pontos helyének meghatározására alkalmazhatóak. Nem könnyű tehát ezekből a képekből kiszűrni a hiteles részeket. 

Ez a Szigetvár Ó- és Újvárosát ábrázoló miniatúra részlet minden hitelességet mellőz, a korabeli leírásokkal összevetve azonban mégis jelentős információt örökített meg: Mindkét városrész modus hungaricus stílusban került megerődítésre, azaz fa, föld, paticsfonat fal övezte őket. Az Óváros sokkal komolyabb, agyagozott fallal rendelkezett, míg az Újváros csak jóval gyengébb hevenyészett rótt palánkfallal lett kerítve - ezt a miniatúra nagyon jól visszaadja.

Ilyen esetben hatalmas segítséget nyújthatnak olyan szakemberek rajzai, mint például Kőnig Frigyes munkái. Egy másik nagy példaképem a román nemzetiségű Radu Oltean, aki csodálatos kézzel festett rekonstrukciókat készít az erdélyi városokról és erődtemplomokról. Rendkívül fontos azonban az analógiák keresése is, tehát az azonos korban, azonos stílusban készült más épületek vizsgálata. Egy adott korban sokszor azonos stílusjegyeket hordoztak azok az épületek, amik ugyanazon a tájegységen épültek, és nem ritkán az építőjük is ugyanaz a személy volt. Sokan külföldi mesterekkel építtettek konkrét épületek mintájára. A művészettörténész munkája többek között ezeknek a hatásoknak és kapcsolódásoknak a feltérképezése. Így hiányzó részletek többé-kevésbé kikövetkeztethetőek egy másik épület ismert építészeti megoldásaiból. 

Érdekes példa az analógiák működésére a  német stílusú várépítészet. Az erdélyi szászok által emelt Kőhalom pártázatai rendkívüli hasonlóságot mutatnak a burgerlandi osztrák Seebenstein várának pártázatával.

Rengeteg segítséget nyújt a munkámban Könyöki József „A középkori várak különös tekintettel Magyarországra” című könyve is, amely a század elején lett kiadva és felbecsülhetetlen értékű információkat tartalmaz a Kárpát medence várépítészetéről. Használok még több tucatnyi könyvet, némelyiket kizárólag az ábrák miatt veszem kézbe. Ilyen a 19. században élt francia Viollet Le Duc „Enciclopedia medievale” című műve is, amely kizárólag franciául szerezhető be (amelyik nyelvet sajnos nem beszélem). A könyvében található megannyi ábra olyan részletességgel tárgyalja a középkori francia építészetet, hogy gyakorlatilag az egyszerű szög beverésének részletességéig elmegy.

Eugène Emmanuel Viollet Le Duc francia építész, művészettörténész Encyclopédie médiévale című felbecsülhetetlen értékű könyvéből

Amennyiben erre lehetőségem nyílik, mindig személyesen is meglátogatom az adott romot, hogy a domborzati viszonyokat és a falak mai állapotát saját szememmel tudjam felmérni, ezen alkalmakkor rengeteg fotót is készítek a helyről. Az épületek tömegének és formájának helyes értelmezése azonban csak légifelvételek vizsgálatával igazán hatékony. Ilyen fotók szerencsére nagy számban rendelkezésre állnak, például a Civertan Grafikai Stúdió által készített temérdek kép. 

Légifotókról több ITT! 

  A befektetett munka tekintetében hatalmas különbséget jelenthet a bemutatni kívánt épület vagy település mérete. Egy kis vár modellje eltörpül egy egész középkori város méretéhez képest, bár értelemszerűen a kisebb épületeket részletesebben dolgozom ki, míg a városoknál elnagyoltabbak az épületek, hisz ott a távlati képnek kell inkább érvényesülnie. A városrekonstrukció további problémákat vet fel, amely rengeteg kutatómunkát igényel. Vegyük például Szolnok városát, melynek török kori rekonstrukcióját nem rég készítettük el Kertész Róbert régésszel, illetve már kész az 1552-es ostrom előtti állapot rekonstrukciója is. 

Nemsokára új bejegyzéssel rukkolok elő, addig is egy kis ízelítő a legutóbb elkészült munkából - Szolnoki vár 1552

Itt nagyon sok szempontot figyelembe kellett vennünk, hisz napjainkra szinte semmi nem maradt fenn az akkori településből és kizárólag forrástanulmányokból és kisszámú régészeti kutatási eredményből dolgozhattunk. A forrásokból tudjuk, mennyien éltek a városban, így tudtunk következtetni a házak számára. A hadmérnöki rajzok segítettek a település és a folyómedrek formájának kialakításában – bár ez utóbbi meghatározásában a talajmechanikai fúrások eredményei is hatalmas szereppel bírtak. Tudjuk, hogy abban a korban ezen a tájegységen leginkább 2-3 osztatú vályogházak domináltak, túlnyomó részt nádfedéssel – hisz a nád korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre. Bizonyára fazsindelyes héjazat is előfordult, bár pont ebben a korban pusztult el az alföldi erdők jelentős része a palánkvár építési hullámoknak köszönhetően. Tudjuk, hogy kő nem nagyon fordult elő a térségben, így csak a kiemelkedő fontosságú épületek épültek terméskőből. A leírásokból tudunk következtetni a település zsúfoltságára, illetve arra, hogy mely részei voltak sűrűbben lakottak. Amikor nem egy teljes város, hanem csak egy épület rekonstrukciója a feladat, olyankor természetesen sokkal apróbb részletekre is odafigyelek. Hazánkban a legprofesszionálisabb 3D történelmi rekonstrukciókat alkotó cég a pécsi Pazirik Informatikai Kft., akik megannyi csodás rekonstrukciót készítettek az elmúlt években, de persze ez koránt sem fedi a tevékenységi körük egészét, hiszen ők a legkorszerűbb technológiával vesznek részt az ország legizgalmasabb régészeti kutatási munkáiban. Meg kell említenem még a Greenzero által csodálatos részletességgel kivitelezett Eger várának modelljét is, amit sajnos csak a vár mozitermében lehet megnézni igényes változatban. Persze rengeteg egyeb profi munka készült és készül hazánkban hivatásos és amatőr kezek által egyaránt. Sok esetben nem megbízásból, hanem a várak iránti szeretetből születnek csodás rekonstrukciók, mint például Nagy Gábor kiváló munkája a várgesztesi várról és Vázsonykőről, vagy Mihályi Zsolt gyönyörű rekonstrukciói is, amiket a Youtube csatornáin lehet megtekinteni.

Nagy Gábor rekonstrukciói Vázsonykőről

Lássuk mi a 3D rekonstrukció elkészítésének folyamata: miután a forráskutatás lezárult, és elkészültek a szabadkézi skiccek, elkezdődhet az érdemi munka. Fontos itt megjegyeznem, hogy szoftverek egész tárháza áll rendelkezésre ehhez a feladathoz, és sokféle megközelítésből el lehet indulni. Aki építész oldalról közelít leginkább ArchiCad vagy más építészeti tervezőprogramok segítségével fog dolgozni, míg mások hozzám hasonlóan 3D grafikai szoftvereket használnak, mint a 3D Studio Max, Maya, Blender vagy a Cinema4D, a teljesség igénye nélkül. Természetesen a profi munkához elengedhetetlen más programok használata is, mint például az Adobe Photoshop és Illustrator. A környezet megépítéséhez Lumiont, Cryengine SDK-t, vagy Unity SDK-t használunk legtöbbször. A várak 3D nyomtatásához elengedhetetlen a Zbrush alkalmazása. A munka nálam a domborzat elkészítésével kezdődik. Ezt megfelelő léptékű domborzati térképek segítségével készítem el. Nagyon fontos a helyes lépték és méretezés beállítása. Mielőtt az ember mai szatellit anyagok alapján nekiesne a munkának, érdemes megtekinteni a rendelkezésre álló archív térképeket, mint például az I. és II. katonai felmérés kataszteri térképeit. Ezek alapján sok minden megsaccolható egy terület középkori jellegéről. Az elkészült talajra építem rá az épület vagy épületek falait, majd a tetőszerkezetet. Ha az ember belső tereket is meg kíván tervezni, ezeket célszerű egy külön projekt keretében elkészíteni. A munkafolyamat során sokszor vetődnek fel kérdések, amelyeket aztán újabb kutatások válaszolnak meg. A modell valósághű küllemét az ún. textúrától nyeri el. A textúrázás egy külön szakértelmet kívánó folyamat, ahol a tervező az építőanyagok jó felbontású fényképeinek segítségével élethű falazatot vagy például fa mintázatot rendel hozzá a modellhez. A megfelelő beállításokkal elérhető, hogy hitelesen ábrázoljuk az adott építőanyag felszínének domborulatait, fényvisszaverő képességeit, stb. Ez létfontosságú az élethű végeredmény eléréséhez. Külön problematikát jelent az elkészült épületek köré növényzetet és élőlényeket elhelyezni, ezzel is növelve a hitelességet, nem is beszélve az időjárásról és a fényviszonyok beállításáról. A végeredményt még Photoshopban utólag retusálom és javítom, beállítom a színeket és elhelyezem a szükséges feliratokat. Értelemszerűen a textúrák megalkotásánál is fontos szerepe van ennek a szoftvernek. Persze mindez az állóképekre vonatkozik, az animációs film elkészítése rengeteg további feladat elvégzését követeli meg.

A visegrádi fellegvár modellje Zbrush-ban. Ezt az elnagyolt modellt a MicroArx számára készítettem az 1:1500 léptékű várszobrocskák projekthez. A 3D nyomtatásnál minden 2 mm alá eső részlet elveszik sajnos, így a pártázatok méretét a valóságos többszörösére változtattam, hogy a végeredményben szépen kivehető legyen. A kis szeletke várkúp, ami a modell alapját jelenti szinte sík terepnek tűnik, holott a vár magas hegy tetejére épült

Az elkészült rekonstrukció aztán lektorálásra kerül, majd nekilátok kijavítani a hibákat. Így egy munka akár hónapokig is eltarthat, de mindez elenyésző áldozat a kész mű megtekintésekor érzett örömhöz képest. Az elkészült 3D modellből azután tetszőlegesen készíthető állókép bármilyen nézetből, ám az igazi értelme ennek a technológiának az animáció. Rendkívül sok időt és komoly számítógépes teljesítményt igénylő feladat ez, hisz egy kép ún. kirenderelése akár órákig is eltarthat, míg a mozgókép folyamatosságához másodpercenként 24-30 képkocka elkészítése szükséges. Az eredmény azonban magáért beszél, hisz soha nem látott formájukban tekinthetjük meg hazánk építészeti emlékeit. Persze a 3D technológia nem kizárólag realisztikus célokra alkalmazható. A Digitális Legendárium csapatával a Pákozdi múzeum számára készített animációs filmünk még díjat is nyert, pedig egyszerű 2D elemekkel, és primitív ólomkatonákra emlékeztető 3D animációval mutatja be a 48-as csata eseményeit.

A jövőt személy szerint a 3D rekonstrukciók világában látom, amelynek nem csak a múzeumi bemutatásban vagy szakkönyvekben való megjelenítésben lehet fontos szerepe, de az oktatás területén is áttörést jelenthet. Az új generációs videó játékok között egyre több olyan típus jelenik meg, ami történelmi közegbe van ágyazva és a fiatalok úgy ismerik meg múltunkat, hogy közben szórakozást is nyújt mindez számukra. És amíg az Assassin’s Creed kaliberű videó játékok lazábban törekszenek a történelemhűségre, addig a Total War sorozat játékai szinte interaktív történelmi oktató programokként is felfoghatóak. Ez utóbbi játék tervezői olyan komolyságú motort dolgoztak ki a hatalmas számú seregek 3D animációjához, hogy újabban nem egy BBC dokumentumfilmben köszön vissza nagy csaták illusztrálásakor, sőt hazánkban is belefutunk itt-ott. Mégis, például a Digitális Legendáriummal készített animációknál mi jobban szeretjük magunk elkészíteni a modelleket, és saját módszerekkel meganimálni azokat. A Total War motorral készült animációknak elég szűk keretei vannak technikailag, és nem alkalmas igazán sokszínű videók elkészítéséhez – a végeredmény eléggé uniform megjelenésű, azaz az összes ezzel készült videó ugyanolyan gyakorlatilag. Persze egy 3D animáció komolysága a gépparkon és szoftvereken is múlik. A CGI világban teljesen más volumenű dolgok készülnek.

Az ókori Athén 3D modellje nem semmi színvonalon

A 3D modellezés egy másik felhasználási területe a 3D nyomtatás. Ennek technológiájába, felhasználási területeibe most nem mennék bele, de érdekességképpen szeretnék az egyik új projektünkről ajánlani egy linket, ami ezzel kapcsolatos:

 www.microarx.hu

Szolnok - egy majdnem nyomtalanul eltűnt végvár története

Szolnok, a 74 ezres lakosú alföldi város napjainkban megyeszékhely és a Tisza egyik legfontosabb átkelőhelye, továbbá fontos vasúti csomópont is. Nem volt azonban kevésbé fontos település az elmúlt évszázadokban sem.  A város régészeti kutatásainak és történelmének széles körű ismereteivel rendelkező Dr. Kertész Róbert segítségével megalkottunk egy 3D rekonstrukciót a város 16. század közép és végi  állapotáról, de a közel jövőben, más korok állapotáról is elkészítjük a városmodellt.

Szolnok vára XVI. század vége

Nézzük, hogyan is alakult Szolnok sorsa a történelem viharos évszázadain keresztül! A Budától megközelítőleg 100 km-re fekvő alföldi település a Zagyva és a Tisza torkolatában található mocsaras, élővizekben gazdag területen jött létre. Az őskor óta megannyi nép által lakott területen a honfoglaló magyarok is megtelepedtek. A várost Zounok alakban említő első írásos emlékünk 1075-ből I. Géza garamszentbenedeki alapítóleveléből való. Feltehetőleg a település első ispánja Szaunik volt, akinek mártírhalála miatt kapta a város a nevét a Vata-féle pogánylázadást követően.

Szolnok a XVI. század végén

Szolnok nagyon kevés régészeti ásatást élt meg, ezeket a korokat érintő területei beépítettek, és csak ritkán, építkezés előtt nyílik lehetőség egy kis szelet feltárására. A település területén az elmúlt 40 évben végzett több mint 300 talajmechanikai fúrás viszont hasznos adatokkal szolgált a kor terepszintjének modellezéséhez, és annak megértéséhez, hol voltak szárazon kiemelkedő és vizes, alacsonyabb területek az egyes korokban. A várárkok és a várfalak helyének meghatározásában is jelentős szereppel bírtak ezek az adatok. ZOUNOK, SAUNIC, ZOUNUC és ZAWNUCH alakban említik a várost, amely a tatárjáráskor kihalt, de később újranépesedett és az ispánsági székhely a Szent István vagy Orseolo Péter idején épült első vár volt. A későbbi középkori vár keleti oldalán, a Zagyva keleti (az eredeti) ágának jobb partján helyezkedett el ÉNy-DK irányban elnyújtva. Szolnok környékén nem állt rendelkezésre kő, mint építőanyag, ezért mindig földből és fából készültek az erődítései a fontosabb épületektől eltekintve, amikhez a követ a környező elpusztított települések elbontott templomaiból nyerték többnyire. Ezek az erődítések a Tiszának kitéve aztán gyorsan amortizálódtak, így a vár rendszeres javítást igényelt, és ezért folyamatosan változtatta a formáját az évszázadok során. Az 1682 és 1819 közötti időszakból például egy tucatnyi különböző formát láthatunk a hadmérnöki felméréseken.

Szolnok vára a 16. század közepén - már két bástya átépült kör alakúvá

Bár Szolnok a tiszai révnek és a rajta keresztülfutó utaknak köszönhetően gyorsan fejlődött, nem is beszélve a máramarosi sószállításban betöltött fontos szerepéről,  mezővárosi jellegét mindvégig megőrizte, és 16. századig megmaradt várának romos maradványa. Bernardo Aldana spanyol zsoldosvezér is említette egy írásában 1550-ben: „[…] ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek, tudniillik ott ömlik a Zagyva a Tiszába […]”

Szolnok városa a XVI. század közepén

A törökök Temesvár és a Duna-Tisza-Maros szögének elfoglalása után Szeged elővárának akarták Szolnokot megszerezni, ami a legjelentősebb tiszai átkelőhely volt abban az időben, és eleste után már Eger következett. A budai pasa terveiről Dobó István, Losonczi István és Nádasdy Tamás figyelmeztette a Habsburg uralkodót. 1550 szeptember 14-én, a Szentkereszt feltámasztásának ünnepén hozzávetőleg 10 000 emberrel szállta meg Szolnokot Niklas von Salm generális Habsburg Ferdinánd királyi hadvezetéséből, illetve Báthori András főkapitány. Két tűzmestert és egy magyar gyalogosszázadot vezényeltek át Szolnokra Egerből, továbbá három naszádos vajdát is tizedesek és naszádosok élén.

Szulejmán Szultán dzsámijának rekonstrukciója

A várárkok kiásásával kezdték a munkálatokat. Ezek kiásott földjét a falak felépítésére, és a vár területét megnövelő töltéshez használták fel. 5-600 ember dolgozhatott folyamatosan az építkezésen, egész vármegyék parasztsága, illetve gyalog és igás napszámosok. Rajtuk kívül a királyi haderő katonái is közreműködtek a munkában, a cseh pattantyúsok például a lőportorony építéséért feleltek, illetve az ágyúk telepítéséért. Itáliai kőfaragók is érkeztek Egerből, akikről fennmaradtak írások. Nagykőrös, Kecskemét és Cegléd is hozzájárultak a hatalmas volumenű, egy teljes évig tartó építkezéshez. Elképesztő, hogy szinte az Oszmán birodalom orra előtt sikerült ez a nem kisméretű vállalkozás!

Egy felülnézeti ábra a város XVI. század végi állapotáról - bár ez egy 2012-es verzió, azóta módosítottunk...

A vár megerősítésének azért volt rendkívüli jelentősége, mert a végvárrendszerben felettébb fontos szerepet töltött be. A szabálytalan négyszög alakú várat két oldalról a folyók védték, a másik kettőn vizesárkot ástak, belevezetve a Zagyva vizét. A falak párhuzamosan levert cölöpök közé töltött és döngölt földből voltak, amelyet tűzfafonadékkal fedtek be. Bár az újkori metszetek mind láttatni engedik az efféle palánkvárak falszerkezetét, valószínűbb, hogy a falak földrézsűvel voltak fedve, az esetlegesen kilógó részek pedig agyaggal. Ez nagyon fontos volt, hiszen egy ostromkor könnyen felgyújtható lett volna a gyúlékony faszerkezet, habár itt vizivárról beszélünk, amelynek falait lehetetlen ostromárkokkal megközelíteni. Más tekintetben viszont a kor ostromfegyvereinek kiválóan ellenállt a fal, hisz a becsapódó lövedékek sokszor csak tömörítették inkább, minthogy kárt okoztak volna benne - ellentétben a merev kőfallal, ami törik a becsapódás hatására. A várárkok szélessége Mikoviny Sámuel 1742-es térképén és Buxbaum von Lindenfeld 1778-as felmérésén is átlagosan 7 öl azaz nagyjából 14 m. A fúrások alapján mélységük 4 m körüli lehetett.

A Szolnok városának főterén egykor állt gótikus
templom elméleti rekonstrukciója

A város Ény-i falán kívüli időszakosan mocsaras területet Tófenéknek hívták, ez az elnevezés ma is fennmaradt, bár a víznek nyoma sincs már. A várárok nyomvonalának déli vége a Tisza Szálló keleti része alatt torkollott a Tiszába. Észak felé a Szigligeti utca alatt folytatódik, amire az 1870-es évektől a Büdös köz névalakot ragasztották, majd 1894-1926 között hivatalosan is Csatorna utca lett a neve. Innen a Kossuth tér 1. szám alatti irodaház nyugati része alatt folytatódik az Ady Endre útig. Északi része az egykori Harcsa utca vonalának feleltethető meg a Tabántól északra. A városárok és a Zagyva keleti, eredeti ága napjainkban már nem létezik, ez utóbbinak egy apró szeletkéje azonban fennmaradt a MÁV kórház udvarában található dísztó formájában.

A Budára vezető út a város egyetlen kapuján ment keresztül, és nem sokkal a település elhagyása után kettéágazott. Ebben az elágazásban volt a vesztőhely, amit több metszeten is ugyanott ábrázolnak.

A 3D tervek elkészülte előtt ezt a szabadkézi tanulmányt
készítettem el - naiv és kezdetleges felfogású vázlat

A városfal sok átépítésen esett keresztül, az első formájának valószínűleg nem voltak bástyái. A fal magassága feltehetően 4 m körüli volt. A vár falának négy sarkán szögletes olasz bástyák foglaltak helyet, és 3 kapuja volt, melyek közül a legnagyobb a Belgrádi-kapu, ami kőből épült kaputorony volt. „Ez kőkapu, Murtedā pasa építtette; tetejére egy erős hangú órát tétetett” olvashatjuk a 17. század elejének legjelentősebb földrajzi írója, Behrám Dimiskí írásában. A keleti oldalon volt az Egri-kapu, illetve a déli oldalon a kisebb Vízi-kapu, ami a vár alatti kikötőre nézett.

Ezt a metszeti ábrát készítettem a 3D tervezés előtt
a várfal szerkezetéről  - később persze ez is változott az
újabb kutatásaink eredményeképp

A várban támpillérekkel tagolt gótikus templom állott, amit Zay Ferenc várkapitány 1551. április 21-én kelt levelében meg is említett. A városban is állt egy gótikus templom, amit például Wilhelm Dilich metszetén (Ungarische Chronica. Kassel, 1600) is kiválóan látszik - bár ez már a török hódoltság idejét ábrázolja. Ez a templom a főtér közepén állt temetővel övezve. A tér méreteire abból következtethetünk, hogy tudjuk, a később megépülő hídon zajlott a marhacsordák Tiszán való átkelése, ahol a vámszedéshez a főtéren terelték össze a sokszor több ezer marhát számláló csordákat a számbavétel céljából. A Zagyva keleti ága és a keleti várárok közti hosszú ártéri szigetecskén malom állt, amit sok rajzon ugyanazon a helyen ábrázolnak, a Zagyva tiszai torkolatánál.

Georgius Houfnaglius metszete 1617-ből - a metszet egyes
részleteiben rendkívül aprólékos, míg más tekintetben
elnagyolt és tájidegen

Szolnok 1552-ben került a törökök uralma alá. Az ekkori források az őrséget 750-1400 fősnek mondták. Egy századnyi spanyol, német és cseh gyalogost említettek, továbbá 300 magyar lovast. Augusztus 25-én keltezett Dobó István és Mekcsey István egri kapitányok levele, amelyben segítséget kértek, mivel Szolnokot, melynek katonái betegek az előző nap ostromzár alá vette a török. A vár elfoglalásával kapcsolatban később több kihallgatási jegyzőkönyv is fennmaradt, az ostrom pontos leírása azonban nehezen rekonstruálható, és nem is célom belemenni a részletekbe. Röviden szólva,1552. szeptember 4-én az Oszmán birodalom kezére került Szolnok, és 133 évig hatalmában is tartotta azt.

Szolnok a 16. század végén (Királyi Hadilevéltár, Stockholm)

 A jelentősen megrongálódott vár átépítését rövidesen megkezdték, és a szögletbástyákat fokozatosan kör alakú rondellákká alakították jellegzetes oszmán stílusban. A stockholmi Királyi Hadilevéltár gyűjteményéből származó metszeten például kiválóan látható a szögletbástya és a rondella hibrid együttléte.

 A várban található gótikus templomot átépítették dzsámivá, ami minden bizonnyal a Szulejmán szultán dzsámija nevet viselte - bár erről nem rendelkezünk biztos adattal. A 19. században még álltak a falai, amelyeken megfigyelhető volt az eredeti gótikus templom elfalazott ablaknyílása. Arról, hogy a gótikus templom lett muszlim imahellyé átalakítva más jelek is árulkodnak, hisz a dzsámit a török templomok építésénél megszokott módtól eltekintve nem úgy tájolták, hogy a mihráb (imafülke) Mekka felé nézzen. A Szulejmán szultán dzsámi a budai Tojgun pasa dzsámijával holtversenyben a második helyen áll hazánkban méreteit tekintve, és csak a pécsi Gazi Khaszim pasa dzsámija előzi meg 19,6 × 19,7 méteres alaprajzával a szolnoki 15,9 × 15,9 méteres alaprajzot, ami csak hajszálnyival nagyobb a szigetvári Ali pasa dzsámijánál. Tudjuk, hogy állami pénzből tartották fenn, és uralkodói dzsámiként (Hünkár dzsámii) nevezték. Felépítése a török kor egyik korai klánjához, a Jahjákhoz köthető, akik a környéken 1566-ig a legbefolyásosabb emberek közé tartoztak. A dzsámi felújítását az 1620-as évek második felében Mürtezá budai pasa végezte. Később a város visszafoglalása után keresztény templommá alakították, de 1820-21-ben elbontották rossz állapota miatt, és köveiből épült fel a mai vártemplom.

Szolnok történeti városmagjának modellje a fontosabb
 régészeti feltárásokkal és rekonstrukciókkal (Kertész Róbert)

 Állt egy másik török imahely is a városban, amit egy magánalapítvány (vakuf) működtetett. Bektas pasa alapította a XVI. század végén, és minden bizonnyal a város főterén álló gótikus templom köveiből készülhetett. Az épület Behrám Dimiskí útleírása szerint a városban (kaszaba) állt, a közelébe fürdőt építettek. Evlia Cselebi általánosságban tesz említést még további dzsámikról is. Ezekre szükség is lehetett, mert a hódoltság alatt folyamatosan csökkent a város keresztény lakossága – ők a várost kettészelő úttól délre éltek többnyire 2-3 osztatú tipikus alföldi nádtetős vályogfalú házakban, létszámuk a 16. század végén 40 családra becsülhető. A kisebbségben lévő törökök a várban laktak, míg a többséget képző muszlim vallású, de túlnyomórészt balkáni népek a szérűskertekkel tagolt, lazább szerkezetű város területén telepedtek meg. 1665-ben a szolnoki pasa katonáival és a dzselibekkel együtt 3000 embert vonultatott fel. Ezen felül 500 fős várőrség volt Evlia szerint.

Szolnok várának helye a 19. század végén - fotó

 Güzeldzse Rüsztem pasa építtette az első hidat a Tiszán 1562-ben. Túlnyomórészt debreceni mesterek építették és javították. Az alacsony vízállásnak köszönhetően az elmúlt évtizedben többször is előbukkantak a Tiszából az egykori híd pillércsonkjai. A híd elpusztulását követően többször létesítettek újabb hidakat, amelyek ezek után már közvetlenül a várossal kerültek összeköttetésbe. A város 1685-ben szabadult fel, és innen egy új kor vette kezdetét Szolnok történetében, de ez már sajnos nem fér írásom keretei közé.

A város 16. századi képe, amin jól kivehető a még álló gótikus templom
a háttérben látható hegyek már a művész fantáziájából pattantak ki

Irodalom:

Kertész Róbert – Bana Zsolt – Nagy Dénes: Új adatok és módszerek Szolnok városmagjának történeti rekonstruálásához {Szolnok 2007}

Szalai Béla: Magyar várak, városok, falvak metszeteken {2006}