Keményfába
vágtam a fejszémet, amikor Dr. Fedeles Tamás kérésére elkezdtem a pécsi püspökvár barokk kori
modelljén dolgozni. Azért ezt a kort választottuk elsőként, mert a szokásos
módon erről tudunk a legtöbbet. Mark Weinmann metszeteit, Henszlmann Imre
méretezett ábráit, Friedrich Schmidt felmérését és a Joseph de Haüy rajzait
alapul véve egész pontos képet kaphatunk a várról. Nem utolsó szempont az sem,
hogy a püspökvár védműveinek jelentős része ma is áll. A modell megalkotásának első lépése a legfontosabb épületének elkészítése, mégpedig a pécsi bazilika
korabeli rekonstrukciója. Jelenleg ezzel a lépéssel készültem el. Cikkemben
szeretnék közelebbi betekintést nyújtani az olvasóknak arról, hogy mi alapján
alkottam meg a templom rekonstrukcióját.
A pécsi bazilika nagyon hosszú múltra tekint vissza, évezredes története során többször jelentősen megváltozott épületszerkezete. Én most a barokk kori állapotára fogok koncentrálni, de ehhez elengedhetetlen ismernünk középkori eredetét. A templom történetét három fázisra bontotta Buzás Gergely „A pécsi székesegyházak a román korban” című munkájában. A ma is álló, harmadik pécsi székesegyház építését sajnos nem örökítette meg semmilyen történelmi adat. Az épület 1064-es leégése valószínűvé teszi, hogy az építés megkezdése ezt a dátumot követő időszakban történt. Biztosan csak azt mondhatjuk, hogy a munkálatok valamikor 1064 után kezdődtek meg, de hogy mennyi idővel később, azt nem tudjuk. Buzás Gergely szerint helyesebbnek tűnik, ha 1064 után csak a második székesegyház újjáépítésével számolunk, és az új épület megkezdését inkább a 11 század utolsó negyedére keltezzük, és már Mór püspök utódához, illetve I. Géza, de még inkább Szt. László vagy Kálmán király korához kötjük.
 |
| balra: Koller József nyomán fennmaradt rajzok, jobbra: Henszlmann Imre ábrája, jobbra fent: a bélletes kapu ábrája |
Ahogy a Koller József nyomán fennmaradt ábrákon nagyon szépen látható, a templom abban a korban a középkori változatának átépített, toldozott-foltozott változata. A legkülönfélébb korú és méretű ablaknyílásokat láthatunk rajta. A déli mellékhajó falát magasan ülő, nagyméretű, rézsűs bélletű, félköríves ablakok törték át. Eredetileg feltehetőleg négy ilyen ablak létezett. A mellékapszisok eredeti ablakait nem ismerjük, azokat valószínűleg a helyükre vágott nagy gótikus ablakok tüntethették el. A főapszis eredetei ablakaiból kettőnek a maradványai kerültek elő a 19. századi bontások során, az apszis két oldalán. Ezek a keskeny, magas, tölcséres bélletű, félköríves ablakok helyzete arra enged következtetni, hogy eredetileg egy hármas ablak együttes része lehetett, melynek középső és déli nyílását a szentély két nagy késő gótikus ablaka pusztította el. A templom eredeti küllemére csak a fennmaradt rajzokból és leírásokból következtethetünk, illetve a kőtárban található jelentős mennyiségű faragott kő is segítséget nyújthat.
 |
| A pécsi Szent Péter és Szent Pál bazilika elméleti rekonstrukciója - XVIII. század |
A török korban a megszállók a székesegyház
nyugati részét is templomnak használták, többi részében élelmiszert és
hadianyagot raktároztak. 1686-ban a keresztény hadak visszafoglalták Pécset, de
az elhanyagolt épületeket így is megviselte még a rövid ostrom is. A muszlimok
nem tűrték meg az emberábrázolást, ezért letörték az Árpád-kori domborműveket,
lemeszelték a freskókat és megrongálták a Szatmáry pasztofóriumot. 1703-ig
nagyjából rendbe hozta a város a törökök és a beszállásolt német katonák
pusztításait, de 1704-ben Vak Bottyán kuruc katonái, majd a feldühödött rácok
romboltak, az ágyúzástól beszakadt a templom főhajójának boltozata. Nesselrode
püspök korában, 1703-1732 között hozták rendbe a háborúskodás okozta károkat.
Ekkor jelentős átépítéseket is végeztek, a déli homlokzat tengelyében új
bejáratot nyitottak ornamentális oromfallal. A század közepétől kezdve új
berendezést is készítettek a templomban, a főoltár 1741-ben készült Krail János
tervei alapján, a sekrestye rokokó stílusú szekrényeit 1756-ban építették be és
1762-ben már álltak a kanonoki stallumok is. Az épületet próbálták renoválni,
de hiába építettek melléje támasztékul kápolnákat, hiába próbálkoztak a 18.
század során többször is teherhárító ívek építésével, 1805-ben oly
problematikussá vált a helyzet, hogy újabb megerősítést kellett építeni. Az
1831-ig tartó helyreállítás révén Pollack Mihály a homlokzatok elé egységes,
klasszicista és romantikus elemekből álló kulisszafalakat emeltetett. Hiba volt
minden próbálkozás azonban, az épület szerkezetileg nem vált stabillá. 1877-ben
Dulánszky Nándor püspök bízta meg Friedrich von Schmidt osztrák
építész-restaurátort az épület stílszerű felújításával. Azt tűzték ki célul,
hogy a millenniumi ünnepségekre rekonstruálják az Árpád-kori székesegyházat, és
elbontják róla a későbbi korok hozzáépítéseit, de ez olyan erőteljes
beavatkozással járt, hogy a megújítás után mindössze az altemplom, a
szentélyfülkék alja, a két mellékhajófal és a tornyok alsó része maradt meg
régebbi állapotában.
 |
| A pécsi Szent Péter és Szent Pál bazilika elméleti rekonstrukciója - XVIII. század |
A
székesegyház ma eredeti alaprajzi elrendezésnek megfelelően háromhajós,
kápolnasoros, síkmennyezetű bazilika. Hossza 70 méter, szélessége 22 méter, a
tornyok 60 méter magasságúak. Az épület barokk kori rekonstrukciójának
elkészítéséhez pár szokatlan, de annál fontosabb kérdést kellett tisztáznom. A 18. századi templom még a Pollack féle
átépítés előtt milyen kőből épült? Tudjuk, hogy a főhajó mecseki mészkő, de a
ma álló épület 4 tornya budafai sárga homokkő köpenyezéssel készült. Ez nyilván
a Schmidt Frigyes féle átépítés során került az épületbe, viszont Ludwig
Rohbock metszete alapján úgy tűnik már a Pollack féle templom is használta a
jellegzetes sárga követ. De mi a helyzet az eredeti templommal? Az kizárólag
mecseki mészkőből épült, vagy volt benne sárga homokkő? A kőtárban kizárólag mészkő
maradványok láthatóak. Kicsit utána kutattam a budafai homokkőbányának, hátha
jutok valamire. Soós Józsefné tanulmányában olvastam, hogy Schafarzik Ferenc
dr. 1904-ben kiadott „A magyar korona országai területén létező kőbányák
részletes ismertetése” c. munkájában (Magyar Királyi Földtani Intézet, p. 32.)
a budafai kőbányáról ezt írja: „179. Mánfa (Hegyháti járás) – Barnás-sárga,
középszemű, meszes kötőszerű alsó -mediterrán kvarczhomokkő, a pécsi
székesegyházi uradalom 1882-ben nyitott kőbányájából, mely a községtől 3 km-re
Ny-ra a Kecskehát nevű völgyben fekszik. E bányában 1,5 m³-es darabok is
fejthetők s nyers állapotban falazási kőnek, faragva pedig lépcsőfokok,
kővályúk, sírkövek készítésére használtatik. Évi termelés 30 m³.” Mint
kiderült, ez téves információ, pedig az 1882-ben nyílt bánya megválaszolná a
kérdésemet! Azonban a bánya nem akkor nyílt! Fényes Elek 1851-ben megjelent
Geographiai szótár c. munkája Budafáról a következőképpen fogalmazott: „Budafa,
magyar falu Baranya megyében, hegyek közt, út.” „ Itt híres kőbányája van.
Bírja a pécsi székesegyház.” (Erdődi 1993). Schafarzik Ferenc tehát tévedett a
bánya megnyitásának dátumában, 1882-ben nem megnyitotta, csupán újranyitotta a
székesegyházi uradalom a kőbányát. Bár a Koller József nyomán fennmaradt
metszetek fekete-fehérek, a templom falazati típusait különböző árnyalatokkal
ábrázolta a művész. Jelenthet ez választ a kérdésre? Vagy csak az egyes részek
meszelt illetve csupasz falfelületeire utal? Esetleg csak művészi eszközként
szolgál ez a megjelenítés a különböző falsíkok elkülönítése céljából? Legnagyobb valószínűség szerint a templom kizárólag
mecseki mészkőből épült eredetileg, ezért én így ábrázoltam.
 |
| A pécsi Szent Péter és Szent Pál bazilika elméleti rekonstrukciója - XVIII. század |
A másik
kérdés a templom héjazatára vonatkozik. Mivel volt borítva a templom teteje? A
tető felület abban a korban többszöröse volt a mainak, ezért ez is kruciális
kérdés a rekonstrukció kinézetére vonatkozóan. A Koller József féle metszeteken
érdekes vízszintes vonalkázással texturált homogén tetőt látunk kis
szellőzőkkel. Akár lehetne ólomlemez borítás is, de a lemezek inkább függőleges
osztatokat hoznának létre, persze ettől még lehet a rajz absztrakt (bár minden
más részletet felettébb realisztikusan ábrázol). Semmiképpen sem hasonlít
fazsindelyre vagy cserépre az ábra, de ekkora méretű templomoknál nem is szokás
az alkalmazása efféle héjazatoknak. Végül Fedeles Tamástól kaptam egy jó tippet, aki felhívta a figyelmemet arra az
adatfoszlányra, hogy Vecchi tábornok a visszafoglalást követően minden
mozdíthatót, egyebek mellett a templom tetejének ólomlemezeit is elvitette.
Tehát minden valószínűség szerint ólomlemezekkel volt borítva a tetőzet.
 |
| A pécsi Szent Péter és Szent Pál bazilika elméleti rekonstrukciója - XVIII. század |
A templomhoz toldott épületek egyértelműen
vakolva voltak. Ezek a vakolatok színezetéről a Kollerféle rajzokból nem sokat
tudunk meg, én a korra jellemző fehér meszelést alkalmaztam, illetve egy
sárgásabb homlokzatfestést, ami bár inkább a 19. század során volt elterjedten
alkalmazva, akár a barokk korban is előfordulhatott. A bazilika környezete természetesen direkt
lett elnagyolva és sima fehér tömegvázlatként ábrázolva, hogy az épületet
eredeti pozíciójában lehessen vizsgálni organikusan összefonódva a püspökvár
többi épületével. Mivel a templom van ezúttal érdeklődésem fókuszpontjában,
annak érdekében, hogy a környezet ne vezesse el róla a hangsúlyt, sematikusan
modelleztem meg a püspöki vár épületeit, melyekre ebben az írásban nem áll
szándékomban kitérni. A későbbiekben a modell folytatása várható, majd akkor
fejtem ki ezeket a témákat részletesebben, illetve a templomon is javítom az esetlegesen felmerülő hibákat.
 |
| A pécsi Szent Péter és Szent Pál bazilika elméleti rekonstrukciója - XVIII. század |
Felhasznált irodalom:
Buzás Gergely - A pécsi székesegyházak a román korban
Soós Józsefné - A Mecsek hegység budafai
kőbányájának története és földtani jellemzése
Kikindai András - A pécsi püspöki vár
