Szolnok városának történelmi rekonstrukcióján évek óta dolgozunk Kertész Róberttel. Amíg ő újabb és újabb kutatási eredményeket osztott meg velem én folyamatosan fejlesztettem, javítgattam a modellt. A város 1600 körüli állapotának rekonstrukcióját már publikáltuk a 17. századi verzióval együtt. Az alábbiakban részben a modellezési munkákról fogok írni, részben pedig Robi tudományos munkájából szemezgettem.
Persze mielőtt belekezdenék muszáj megjegyeznem, hogy már a film elkészülte óta is kerültek a felszínre új információk az erősségről, például bebizonyosodott, hogy kazamatázva is voltak a bástyák. Ezek nem jelennek meg a filmen, majd csak a következő verzióban várható, hogy megmutatjuk őket.
Persze mielőtt belekezdenék muszáj megjegyeznem, hogy már a film elkészülte óta is kerültek a felszínre új információk az erősségről, például bebizonyosodott, hogy kazamatázva is voltak a bástyák. Ezek nem jelennek meg a filmen, majd csak a következő verzióban várható, hogy megmutatjuk őket.
 |
| Szolnoki vár 1552 - rekonstrukciós elképzelés |
A most fókuszpontba helyezett 1552-es ostromot megelőző állapot sok tekintetben az előző rekonstrukciós kísérletekhez már felállított hipotézisekre támaszkodik, sok elemet fel tudtam használni az előzőleg elkészített modellből. Persze időközben az ismereteink is gyarapodtak, illetve a Modus Hungaricus erődépítési stílus technikai megoldásaival is jobban megismerkedtünk. Ez utóbbi rendkívül nehéz feladat, mert a föld-fa építőanyag sajátos jellegéből fakadóan napjainkra csak cölöplyukak maradtak fenn, a várfalak építési technikájára csak következtetni tudunk. Eltekintve egy-két speciális esettől, ahol a mocsaras talaj megőrizte a szerves anyagok egy részét, nem áll rendelkezésünkre túl sok forrás az építmény rekonstruálásához.
 |
| A győri dunai bástya - a fotó készítője: Pazirik Kft. |
Ilyen speciális esetek a győri dunai bástya földfelszín alatt megmaradt falazatai, vagy az 1932-ben Sőregi János vezetésével feltárt Zsarókert néven ismert helyen egy középkori tölgyfavázas építmény maradványai. Az építmény legvalószínűbb, hogy ugyancsak egy erődített falazat maradványa. Az Alföldön nem volt sem építésre alkalmas kő, sem annak szállítására alkalmas út. Ezért itt úgy építettek várfalat, hogy kettős palánkot emeltek, amit sövény paticsfonattal vontak be, majd a közét meghordták földdel és azt jól megdöngölték. Sokszor csak sima egyszeres palánkfalat építettek földfeltöltés nélkül. Ahol a talaj szilárd volt, ott palánkok közé a földfalat a földre rakták. Ha viszont lápos, mocsaras, laza talajra építkeztek, ott gondoskodni kellett arról, hogy a földfal meg ne süppedjen. Ilyenkor a döngölt föld alá erős tartó talapzatot készítettek, általában tölgyfatörzsekből.
 |
| Panyola tölgyfaépítmény - fotó: panyola.hu |
A faanyagot ácsok rögzítették egymáshoz, ennek rekonstruálása rendkívül nehéz feladat. Dr. Kelenik József szerint még akadhat olyan öreg ács, aki ismeri a régi falusi malmok ácsszerkezetének titkait. Ők talán tudnának ebben a témában további ismeretekkel szolgálni. Az olasz Leone Andrea Maggiorotti leírta, hogy „Szolnok középkori várát, még az 1552-i ostrom előtt, Gabelli alakította át a bástyarendszerre, Speciecasa tervei szerint. A vár trapezoid alakú volt, négy sarokbástyával s a Tiszára néző homlokzat közepére tett ötödik, de a többinél kisebb, bástyával.” Kertész Robi tanulmányából tudhattam meg ugyancsak, hogy az árnyaltabb értelmezés csak hosszú évek előkészítő munkájának eredményeképpen, 2010-ben, a Bástya utca 9. szám alatti feltárás nyomán vált lehetővé, amikor egyértelművé vált, hogy egy mesterséges földműről van szó. Erről az ásatási naplóban 2010. augusztus 22-én az alábbi került rögzítésre: „Folytattuk az 1. cölöpárok feltárását. Egyértelmű megállapítást nyert, hogy a szóban forgó árkot nem az altalajba mélyítették, hanem egy szekunder helyzetben lévő, emberi tevékenység nyomait mutató töltésbe, mely kelet felé, a várárok irányába meredeken lejt. Összetételét tekintve az agyag a meghatározó: a cölöpárok oldalfalában a vastagabb sárga (agyag) és a vékonyabb fekete (mocsaras) talajrétegek felváltva követik egymást, amelyek minden kétséget kizáróan a várárok keleti szakaszának kiásásából származnak. Építését a következőképpen rekonstruálhatjuk: a frissen kitermelt agyagot és ártéri talajt ide szállították, majd rétegesen elterítették, és az egyes, még nedves állagú rétegeket folyamatosan döngölték, tömörítették. Végül pedig, amikor elérték a kívánatos magasságot, a felszínt elplanírozták. A két különböző genetikájú, eltérő fizikai összetételű talajt és altalajt úgy hordták fel fokozatosan, egyre magasabbra, hogy azok ne keveredjenek össze és így alakult ki a réteges szerkezet. Ezzel biztosították a töltés állékonyságát. A különböző rétegek nemcsak vertikálisan, az 1. cölöpárok metszetében érzékelhetőek, hanem horizontálisan, az A-szelvény nyugati felének frissen horolt felszínén egyaránt. Emiatt az nem homogén, hanem mozaikos: a domináns sárga felszínen kisebb-nagyobb, szabálytalan alakú, fekete foltok észlelhetők. A töltés elkészülte után kerülhetett csak sor magának az 1. cölöpároknak a kiásására, majd a palánkkarók beállítására, valamint az árokból kidobott föld visszatöltésére és tömörítésére. Az árok betöltése kevert: sárga agyagból és fekete, apróra tört talajszemcsékből áll.”
 |
| Szolnoki vár 1552 - rekonstrukciós elképzelés |
Bár a vár falai időben elkészültek, a várost védő falak biztosan nem lehettek az ostrom előtt készen, mert a védők meg sem próbálták védeni a várost, a várba húzódtak vissza. Én a modellen építés közben ábrázoltam a városfalat, az árkok már kiásásra kerültek, a palánk viszont még sehol sem áll.
 |
| Szolnoki vár 1552 - rekonstrukciós elképzelés |
A 14–15. századi leletek hiánya arra utal, hogy az ispáni erősséget az 1241. évi tatár pusztítást követően lényegében felhagyták és területén 1550-ig számottevő népesség nem telepedett meg. Ezt a feltételezést támasztja alá Salm főhadparancsnok az 1550. október 29-én kelt, salzburgi érsekhez írt levelében foglalttal, mely szerint a földvár a királyi kontingensek megérkezésekor puszta, tehát lakatlan volt. 1538. február 1-jén Szapolyai János vásártartási jogot adományozott Szolnoknak. Biztosra vehetjük, hogy a mezőváros lakosainak száma, valamint – ezzel együtt – a település mérete a korábbihoz képest jelentősen megnövekedett, határa délnyugat felé kiterjedt egészen a folyóig.Régészeti ásatások hiányában azonban nem ismert a beépített terület nagysága, továbbá az sem, hogy az ekkor állt házak elérték-e a nem sokkal később, 1551–1552-ben épített városfalat. Az 1546-ban összeírt népesség létszámadatai alapján feltételezhetően a település nagyságrendekkel kisebb, beépítettsége pedig mozaikosabb, szellősebb lehetett, mint a későbbi, török időkben. A tatár vész 1241-ben túlnyomó részt elpusztította Szolnokot. Ezt az is alátámasztja, hogy alig néhány évvel később telepeseket (hospeseket) költöztetnek ide, akiket az 1249. évi oklevelében IV. Béla földjeikkel (terram Zonuk hospitum castri Zonuk) Pál udvarbírónak adományozott. Az ezt követő háromszáz év során a települést hol ismét királyi, hol pedig megint magánföldesúri tulajdonban találjuk.
 |
| Szolnoki vár 1552 - rekonstrukciós elképzelés |
A 16. század első felére keltezett metélt-mázas díszkerámia és kályhacsempe töredékek alapján a jelenlegi közúti Tisza-híd jobb parti hídfőjének közelében a helyi társadalmi elit lakóhelye, egy udvarház hajdani léte valószínűsíthető. Szapolyai János bizonyságlevele és Wilhelm Dilichnek a török győzelem után közel fél évszázaddal megjelent könyvében található metszet alapján Szolnok központi részén nagy kiterjedésű vásártér helyére következtettünk. A hadmérnöki felmérések és térképek adatai alapján még az nyilvánvaló, hogy 1551–1552-től az északnyugat–délkeleti irányú, városkapuhoz vezető egyetlen országút nyomvonala a jelenlegi Kossuth úttal megegyező lehetett.
 |
| Szolnoki vár 1552 - rekonstrukciós elképzelés |
Mivel Szolnok középkori egyházairól rendkívül keveset tudunk, nem volt könnyű hipotéziseket felállítani. A középkori és kora újkori temetők kutatása még csak meg sem kezdődött a város területén. Így az írásos kútfőkre és ábrázolásokra voltunk kénytelenek hagyatkozni. „A helyes módszer az, ha első munkafázisban leszűkítjük a kört az ún. ősforrásokra, és kizárólag azokat vetjük elemzés alá. Ezt követően pedig az egyes részleteiket külön-külön vizsgáljuk meg tüzetesebben, viszont egyedül azokra építünk, melyek ellenőrizhetőeknek bizonyulnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy magán a metszeten megjelenített bármely mesterséges és természetes objektum valóságtartalma kizárólag akkor fogadható el, ha azt további direkt és/vagy indirekt, egymástól függetlenül keletkezett forrás megerősíti.” - írta le Csorba Csaba az eljárással kapcsolatban. 1550 előtt az Árpád-kori egyház jöhet csak számításba, amelynek végleges pusztulását nem a törökök okozták, ugyanis a templom 1550-ben, a királyi végvár létesítésével összefüggő grandiózus munkálatok során felmerült építőanyag-hiánynak esett áldozatul. A település a középkorban három templommal is rendelkezett. A legkorábbi az ispánsági várban épült 1030 körül és a mongolok pusztították el. A következő, már gótikus stílusban épített templom szintén a várszigeten, a későbbi vár Vízi-kapujának közelében állt. Kaposvári Gyula szerint „1551-ben, a vár felszerelésekor – mint biztonságos helyre – a lőport ide helyezték el.” Ez a megállapítás, hogy a vár felszerelésekor 1551-ben ide helyezték el a lőport, nem hihető, hiszen a források alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a lőporraktár már 1550 őszén állt. Az 1973. augusztus–szeptemberi régészeti feltárás, valamint a 2013. augusztus 23-án folytatott geofizikai (földradar) kutatás eredményeinek értékelése alapján ugyanis megállapították a szakemberek, hogy a helyszínen egyedül az 1550-es években emelt uralkodói dzsámi, hozzávetőleg négyzet alaprajzú kupolaterének alapárkai, és későbbi épületrészek azonosíthatók, ellenben középkori templom nyomai nem kerültek elő. Az ezeket megelőző, 16–17. századi lőporraktár helye ismeretlen, csak a felépítéséhez igénybe vett építőanyag mennyisége, nyersanyaga és forrása áll rendelkezésünkre. Az 1550. őszi várépítés első két hónapjának személyes irányítását Bernardo de Aldana tábormester végezte, az 1550. október 23-án kelt levelében az alábbiakat közölte: „A lőport raktározó épületnél felhasználtak 5000 téglát egy düledező kápolnából és a temető falából.” Álmosdi Árpád építészmérnök szerint: "amennyiben 60 cm széles és 3 m magas falakkal kalkulálunk, akkor ebből csupán egy 2×3 m alapterületűre futotta volna. Így azt feltételezzük, hogy az 5 000 tégla mellett máshonnan további alapanyagokat (pl. téglát, követ) vehettek igénybe, és valójában nagyobbat, vagy pedig – az építkezés második és harmadik szakaszában – 1551 és/ vagy 1552-ben még egy másikat is létesíthettek". Egy a helyszínt kitűnően ismerő korabeli spanyol tábormester a tégla templomot bizonyára kis mérete miatt nevezte kápolnának: „A lőport raktározó épületnél felhasználtak 5000 téglát egy düledező kápolnából és a temető falából.” Levelének keltekor (1550. október 23.) az épület már romokban hevert és a cinterem kerítésével együtt bontás alatt állt. Kertész Róbert megállapítása szerint tehát: "megalapozottan feltételezhetjük, hogy Szolnok legrégebbi, egyhajós, téglából épített, plébániajogokkal rendelkező templomát a 11. század első felében alapították, amely a téglakerítéssel övezett templom körüli temetővel együtt a váron kívül, attól keletre, a Zagyva bal partján lokalizálható."
 |
| Szolnoki vár 1552 - rekonstrukciós elképzelés |
Szolnok középkori egyházának létére a legelső kiindulópontot az 1571. évi defter őrizte meg számunkra. A város elfoglalása után 19 évvel készült összeírás ugyanis az adóköteles családfők neve mellett megemlít egy templomot. A törökök különadó (reszm-i kilisza) fizetése ellenében egyes templomokat meghagytak a keresztényeknek egyházi célokra. A megemlített templom csak a városban található templomra vonatkozhat, ugyanis a Bernardo de Aldana által említett Zagyva-parti téglakápolnát ekkorra már elbontották, a várnegyedben pedig 1552-től az oszmánok laktak, akik a birtokba vétel után nem sokkal később emelt dzsámiban imádkoztak. A templom egy több mint 120 éve publikált tollrajzon is szerepel, amely közvetlenül a Szolnok 1552. szeptember 4-ei eleste után, 1553–1554-ben készült. Annak a hűtlenségi peranyagnak a mellékleteként maradt ránk, amit a vár feladása miatt a bécsi haditanács indított az egykori alkapitánnyal, Móré Gáspárral szemben. Készítőjét ugyan a dokumentumot közreadó Szendrei János nem tudta megnevezni, de az olasz nyelvű égtájjelzések (levante – kelet, ponente – nyugat) alapján feltételezte, hogy vagy a vizsgálóbizottságnak a haditanácsból való valamely tagja, vagy pedig a várépítésben részt vett egyik olasz mérnök rajza lehetett. Csupán egy vázlatnak tekinthető a rajz, méretaránya nincs, tájolása pontatlan. Az olasz építőmester az 1550–1552-ben kiépített várra fókuszált, amit alaprajzszerűen rajzolt le, viszont a tőle nyugatra található mezőváros felettébb elnagyolt. Gaballio a függőleges vonalakkal ábrázolt sáncrendszertől közvetlenül északra egy kifejezetten nagyméretű épület alaprajzát tüntette fel, amely téglalap alakú, keletelt tájolású, keletre néző fala pedig enyhén íves.
Ez csak a középkori Szolnok legjelentősebb épülete, a támpilléres, gótikus templom lehet. A modellen az épületet vakolatlanul ábrázoltam, hogy az építőanyag jól látható legyen. Valószínűbb azonban, hogy eredetileg meszelve volt kívülről.
Ez csak a középkori Szolnok legjelentősebb épülete, a támpilléres, gótikus templom lehet. A modellen az épületet vakolatlanul ábrázoltam, hogy az építőanyag jól látható legyen. Valószínűbb azonban, hogy eredetileg meszelve volt kívülről.
A film már évek óta készülőben volt, de csak az után nyílt lehetőség azon részek befejezésére, amik nem az én asztalomra tartoznak, hogy a Digitális Legendárium munkacsoport tagja lettem. A videó reményeink szerint csak a kezdet, 2 éve kezdtem el dolgozni rajta, de soha nem készült volna el, ha Sándor Jocó nem segít kiváló animációs szakértelmével, és köszönet Hajnal Ödönnek a narrációért és Takács "Jozzy" Józsefnek a zenéért.
Forrás:
- Kertész Róbert - „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” Szolnok ispán föld-fa vára
- panyola.hu
