2014. március 12., szerda

A várpalotai Thury-vár rekonstrukciója

Várpalota vára a Balaton és a Velencei tó között fél úton, a Bakony lábánál elterülő lápos, ingoványos területen épült fel a Székesfehérvárról Veszprémbe tartó fontos útvonal közelében. A középkorban csak Palota néven említett vár építésének előzményei a közelben fekvő Bátorkő várával kapcsolatosak, hisz az azt birtokló Újlaki család a 14. században kényelmesebb és tágasabb várat akart építeni magának. 1397-ben említi először oklevél. Az elkövetkező évszázadokban többször átépítésre és bővítésre került az épület, de jelen cikkben nem áll szándékomban ebbe részletesen belemenni, mivel elkészült rekonstrukcióm Giulio Turco itáliai hadmérnök 1572-es alaprajza alapján készült.


Az Angellini és a Turco féle rajzok és a régészeti feltárások eredményeképp tudjuk, hogy a Hősök terén álló szabályos, négyszögletű, belsőtornyos vár körül a XVI. században palánkfal húzódott, amin belül 20 méter széles ellenlejtős vizesárok volt. Ez a vár mögötti völgyből kapta a vizét. Valószínűleg a talaj lejtése miatt volt szükség a déli oldalon a félköríves támfal megépítésére. A várárkon belüli külső falak és az azt tagoló kerek tornyok és rondellák, illetve a kaputornyot védő barbakán ma már nem állnak. A gyaloghíd és a kocsi híd között ábrázolt fal minden bizonnyal a zsilipet foglalta magába. A kaputorony délkeleti sarkában ma is látható a felvonóhíd láncainak kőbe vésődött nyoma. A vár négy tornyából csak kettő maradt fenn, de a közelmúltban felújították az épületet és a hiányzó két torony is pótlásra került egy bizonyos magasságban. A tornyokat összekötő falak helyenként 5 méter vastagságúak. A kapuház feletti rész XVIII. századi eredetű, a palota többi része különböző rendeltetésű helyiségeket és épületeket rejt. Az eredeti palotaépület a mai déli szárny földszintjén, annak keleti részén helyezkedett el, ettől északkeletre pedig a várkápolna található.



Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2014

A 60-as évek régészeti kutatásai a falazatok mögül és alól az eredeti palota együttes négy épületét szabadították ki, ezek egy méterrel mélyebb járószinttel rendelkeztek. A palotaépület a mai várfalon kívül is folytatódott a Szabadság tér irányába, ez a része még nem került feltárásra. A kiszabadított termekben talált leletek közül a legnagyobb jelentőségű a palota ülőfülkés ablaka, amelynek káváját egyik oldalon egy nőt, a másikon egy férfit ábrázoló, gyönyörű, színes falfestés borít. A terem többi falfelületét is freskók borították, ebből töredékek maradtak fenn.


Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2014

A vár rekonstruálásánál jelentős problémát jelentett a szocialista érában elkövetett barbár és szakmai hozzáértés nélküli átépítés. Nem csak jelentős részek elbontása történt meg előzetes régészeti vizsgálat nélkül, de ugyancsak bármilyen régészeti szakvélemény kikérése nélkül a vár falában a XVIII. században létrehozott ablaknyílásokba XVI. századi ablakkereteket raktak, míg a valóságban nem is voltak ablakok azon a részen az említett korban. Ezzel a tematika nélküli átépítéssel sikeresen összezavarták a vár falainak korokra levetített értelmezhetőségét. Még szerencse, hogy találtam erről bővebb leírást.

Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2014

A régészeti leletek és történelmi hagyatékok vizsgálata alapján egyértelműen kijelenthető, hogy Palota nem csak egy pusztában álló vár volt, de kellett, hogy legyen egy kisebb település is a vár közelében, ami már a 14-15. században minden bizonnyal létezett. Rekonstrukciómban ezt nem ábrázoltam, csak pár leégett romos házzal érzékeltettem. Ennek a településnek a pozícióját és méretét meghatározni jelenleg nem tudjuk, így nem láttam értelmét a rekonstrukcióba való belefoglalásának.


Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2014


A Turco féle rajz magyarázattal

Azért választottam az 1569-es ostrom utáni állapotát az építménynek a rekonstrukcióhoz, mert egyrészt erről az állapotról van meg a leginkább részletes rajz, másrészt az ostromban megkopott vár sokkal életszerűbb képet ad a valóságról, mint egy "ép" vár. A valóságban a legritkább esetben volt egy középkori épület ép és hibátlan. A viharos évszázadok alatt komoly amortizáció ment végbe az épületeken, ezért ugyanúgy, ahogy napjainkban is van sok épület esetében, a várak egy része mindig sérült, vagy romos állapotban volt, míg más részei fel voltak állványozva, javítás folyt rajtuk. Egy ilyen állapotában sokkal életszerűbb kép kapható a műemlékről. Továbbá Turco rajza is romos állapotában örökítette meg a várat - minden bizonnyal a helyreállítás és fejlesztés lehetett a rajz elkészültének elsődleges oka. Az egyik oldalon például palánknak ábrázol egy falszakaszt, ami minden bizonnyal az évekkel azelőtti ostromokkor elpusztult kőfal lehetett, és a palánk annak hevenyészett pótlásaként fogható fel. Az Angellini által ábrázolt trapéz alaprajzú külső palánkfal - egyfajta huszárvár Turco rajzán már nem jelenik meg, ezért azt feltételeztem, hogy addigra elpusztulhatott. Ezért ábrázoltam ezt a palánkot felégetett, foghíjas és romos falként.


Várpalota 1569 - elméleti rekonstrukció 2013 (korábbi verzió)

A négy tornyot azért ábrázoltam különböző állapotokban, mert így jobban látható a felépítése. Eredetileg fából készült védőfolyosó vette körbe a tornyok tetejét, amit egy gúla alakú tető fedett. A ma nagyméretű ablakként felfogható nyílások a tornyokon valójában erre a védőfolyosóra nyíló ajtónyílások voltak. A romos tornyokon látszik a még kiálló gerendákból, hol futott a folyosó.

Forrás:
Várnai Dezső: Várpalota várának építkezési korszakai (Magyar Műemlékvédelem V. 1967-68 (Bp. 1970)
László Csaba: Újabb kutatások a várpalotai várban
Gergelyffy András: Palota és Castrum Palota (Magyar Műemlékvédelem V. 1967-68 (Bp. 1970) IV. 71.8
Dr. Antal József: Várpalota várai (kézirat)